happy halloween – tökpörkölt

pár napja bukkantam rá a tökpörkölt-receptre itt és itt. bár én eddig nem ismertem, rögtön megtetszett és gyorsan ki is kellett próbálnom. aztán jól leizzadtam míg a tököt meghámoztam. a hokaidó-tököt állítólag nem kell ugyan feltétlenül hámozni, mert a héja szétesik fözés közben (amit én öszintén szólva el nem tudok képzelni), én eddig mindig lefarigcsáltam a héját. ha valakinek van erre tapasztalata, örömmel vennék további információt. hámozás nélkül ugyanis még sokkal gyorsabban elkészülne.

egy nagy fej hagymát üvegesre pirítottam egy kevés olívaolajon, ekkor hozzátettem egy gerezd apróra vágott fokhagymát, majd a felkockázott hokaido-tököt (80dkg-1 kg) és 4 nagyobb krumplit. felöntöttem 4 dl zöldségalaplével, tettem hozzá egy jó evökanál paradicsompürét, két babérlevelet, megszórtam örölt pirospaprikával és egy kevés örölt köménymaggal. sóztam, borsoztam. 20 perc alatt lefedve alacsony tüzön készre föztem.

15 perc letelte után hozzátettem még egy-egy fél piros-sárga-narancssárga paprikát, amelyeket nagyobb kockákra vágtam. a végén   a pörkölt harmadát egy külön tálba tettem, botmixerrel pürésítettem és ezzel sürítettem.  egy evökanál balzsamecettel, egy fél citrom reszelt héjával ízesítettem, amikor már elzártam alatta a tüzet. tálaláskor megszórtam friss zsázsával. aki szereti, tehet bele egy kanálka tejfölt is.

mákos citromtorta

gyerekkoromban ki nem állhattam a citromos süteményeket. a krémes citromtortát különösen utáltam. az is lehet persze, hogy csak a citrom-aromát és annak szagát nem bírtam. így aztán évtizedeknek kellett eltelnie, hogy elfogódottság nélkül harapjak egy citromos sütibe. ez a recept aztán a legutolsó kétségeimet is eloszlatta afelöl, hogy lehet-e finom citromosat sütni. a receptet ugyan jamie oliver egyik könyvéböl vettem, de szerintem simán el lehetne adni egy belevaló otthoni nagymama receptjeként is. mondanom sem kell, hogy a roppanó mákszemek még külön izgalmassá teszik ezt a nagyon finom  és szaftos süteményt.

a sütöt 180 °C-ra elömelegítem, egy 20 cm-es tortaformát kibélelek sütöpapírral. 115 g puha vajat kikeverek 115 g porcukorral, majd egyenként hozzáadok 4 tojást, egy kis csipet sót, 180 g örölt mandulát, 30 g mákot (egészben), 1 citrom levét és reszelt héját, 125 g teljes kiörlésü lisztet, 1 tk sütöport. 40 perc alatt megsütöm (tüpróba!)  a sütési  idö felénél kb. alufóliával letakartam, hogy ne égjen meg.  

miután kiveszem a sütöböl, egy hurkapárcikával megszúrkálom több helyen és  a formában hagyom kicsit kihülni és elkészítem a citromszirupot: 100g porcukrot megolvasztok 90 ml citromlében, majd  a citromszirupot kanalanként rálocsolom a még meleg tortára. a szirup a hurkapálcikás lyukakon keresztül szépen átitatja a tortát. amikor már csak éppen hogy langyos, óvatosan kiveszem a formából és a “végleges” helyére (tányér, tortaforma stb.) teszem és hagyom teljesen kihülni. a cukormázhoz 220 g cukrot alaposan összekeverek egy citrom reszelt héjával és levével. a mázt egy kanállal rácsurgatom a tortára.   most már csak ki kell várni, míg a cukormáz megdermed. erösen a hömérséklet függvénye, ez mennyi idöbe telik. ezen idö alatt álljunk ellen a kísértésnek és ne nyalogassuk fel ujjunkkal a tányérra lecsöpögött összes cukormázt. egyrészt még vacsora elött jóllakunk vele, másrészt nem mutat olyan jól a tortás tányéron ujjunk nyoma a cukormázban. 

göngyölt pulykamell

az ilyen húsokban az a jó, hogy elöre el lehet készíteni, aztán, ha itt az ideje, betolja  az ember a sütöbe és (mennyiségtül függöen) 30-50 perc kész is, anélkül, hogy nézegetni, kevergetni kellene. még csak azon sem kell izgulni, hogy nem szárad-e ki. hála a bacon-nak egészen biztosan szaftos marad.

a pulykamell-szeleteket kicsit kiklopfoltam (így könnyebben kezelhetöek), majd  petrezelyempesztót, mozzarellát, szárított paradicsomot tettem rájuk, feltekertem és bacon szeletekbe csomagoltam öket. elömelegített sütöben, 30 percig sütöttem 200 °C-on alufóliával lefedve, majd további 10 percig fedetlenül.   krumplipürével tálaltam.

tejberizs

nem maradt más választásom, mint tegnap orvoshoz menni.  a váróteremben persze az évszaknak megfelelöen nem egyedül ücsörögtem. szerencsére semmi komoly, kaptam orrcseppet és köhögés csillapítót. most éppen annyi jött még hozzá, hogy beszélni nem nagyon tudok. éljen az internet! enni nem sokat eszem, literszámra iszom a friss gyömbér teát sok mézzel, ahogyan nyelem le még jó melegen, kifejezetten érzem, hogy tényleg jót tesz a torkomnak.

tegnap valahogy  eszembe jutott a tejberizs. talán, mert ha az ember beteg, akkor jó visszagondolni arra, hogy mit is evett szívesen gyerekként. arra mondjuk speciál nem emlékszem, hogy betegen tejberizst ettem volna valaha is. a tejberizs nekem csak is kristálycukorral és fahéjjal jöhetett szóba. a tejbegrízre viszont csak kristálycukor és holland kakaópor kerülhetett. volt emellett egy csak a tejberizshez járó különlegesség, amit nagyon szerettem. sosem értettem, miért nem lehetett ezt a finomságot a tejbegrízre tenni, hiszen a gríz lényegesen gyakrabban került az asztalra.

nem is tudom igazán, minek hívják: vajat kellett egészen alacson kis tüzön a kis piros zománcos lábasban olvasztani és addig pirítani, amíg ilyen lett:

nagyon szerettem, ha ilyen “pirított” vajjal lett meglocsolva a tejberizs. amikor már nagyobb voltam és én készíthettem (de vigyázva, nehogy odaégjen, mert gyorsan odakap) rendszeresen megégettem vele az ujjamat is meg a számat is, mert nem bírtam kivárni (min. 30 perc kell neki) és csak oda-oda nyúltam a kislábas széléhez, hogy kóstolgassam.

a tejberizst a szokásos módon készítettem: tejet felforral, nagyon odafigyel, egy pillanatra sem hagyja egyedül, mert könnyen kifut és nincs büdösebb az odaégett tejnél ill. nincs rosszabb a tüzhelyet megszabadítani az odaégett tejtöl (én egyedül hagytam, ki is futott, büdös is lett – a tüzhelytisztításról nem is beszélve). rizst beleönt, legalacsonyabb tüzön föz (nálam 40 perc kellett neki), néha keverget, 2 teáskanál cukrot csak a végén tesz bele, így jelentösen csökken az esélye, hogy leragad és odakozmál (én persze már az elején beletettem, amitöl persze, hogy odakozmált, de csak egy kicsit).

tálaláskor meglocsoltam az olvasztott vajjal, megszórtam kristályukorral és fahéjjal. emellett a következöket kell betartani:

– csak kistányéron tálalható

– csak teáskanállal ehetö, esetleg egy kisebb méretü evökanállal, de semmi képen sem rendes evökanállal. a legjobb lenne hozzá a gyerekkori macis kanalam.

-  mindenképpen csigavonalban kell enni: elöször a szélét körbeenni, aztán a maradéknak a szélét és így tovább, míg csak egy kiskanálnyira való marad a tányér közepén:

egy másik, általam csak itt megismert változata: meggybeföttel enni. úgyis nagyon finom, csak hiányzanak hozzá a gyermekkori élmények:

túrós-baracklekváros palacsinta

 

mit készít az ember beteg és tulajdonképpen ágybavaló lánya, ha olyat szeretne

a) amit mindenki szemrebbenés nélkül megeszik

b) amit nem kell összevisszafogdosnia, mire elkészül?

a helyes megfejtés: palacsinta. nekem csak meg kellett sütnöm, aztán mindenki maga szedte a tányérjára és tömte magába, ahogy bírta. mi tegnap négyen 19-et tüntettünk el semmi perc alatt: a 11 éves 9 darabbal vette ki a részét, még jó, hogy nekünk is maradt és az is, hogy én csak kettöt tudtam enni. 

mi csak és kizárólag túróval és baracklekvárral esszük.  az itt kapható túró jól kenhetö, nem is kell kikeverni semmivel (mint otthon régen tojássárgájával, vaníliáscukorral stb.). úgy ahogy van, megy a palcsintára, rá egy jó kanál baracklekvár és pillanatokon belül el is tünik, úgy ahogy van.

2 tojásról készítettem, csipetnyi sóval és annyi tejjel + liszttel, amennyit felvett (tudom, hogy palacsintasütésben kevésbé jártasak odavannak az ilyen “pontos” receptleírásért, de tényleg nem tudom másként leírni, esetleg “amíg palacsintaszerü tésztát kapunk”?) . hagytam félórát állni, majd hozzákevertem 2 ek napraforgóolajat. nekem ez a titka, hogy miért nem ragad oda, így tanultam otthon és mindig beválik. én elég híg tésztából szoktam sütni, mert csak úgy lesz szép vékony.

ezen alkalomból megkóstoltuk a nyáron eltett baracklekvárt és nem csalódtunk.  pont olyan, amilyen lennie kell: könnyen kenhetö, de nem folyós, az íze pedig egy sárgabarack-kertbe varázsol bennünket. nem beszélve a csodálatos színéröl, amely a napsugarat csempészte be a borongós-öszies hangulatú vasárnapba.

egzotikus lencsefözelék

két napja szinte csak teán élek. ami nem feltétlenül baj. így legalább nem terhelem a szervezetemet még az emésztéssel is. még az is lehet, hogy hétföre majd a mérleg is kevesebbet mutat.  de azért néha csak kell enni is. valamit, amivel nem kell sokat bíbelödni, szinte magától is megfö. és az sem árt ha egy kis íze is van. bár ízeket jelenleg nemigen érzek.

az én egzotikus lencsfözelékem kiválóan alkalmas a fenti esetben. a legjobb talán mégis benne, hogy könnyen csúszik és rágni sem kell sokat.

egy kis fej hagymát és egy cikk fokhagymát üvegesre pirítottam. ezalatt meghámoztam két répát és 2 krumplit, majd feldaraboltan rádobtam a hagymára, megszórtam egy kávéskanál cukorral, római köménnyel, curryvel – pár percig közepes tüzön kevergettem, majd felöntöttem fél liter vízzel, sóztam,  korianderrel, csilivel,  csipet fahéjjal és vaníliával, 2 babérlevéllel füszereztem, majd hozzáadtam 20 dkg vörös lencsét és 15 perc alatt hagytam puhára föni. tálaláskor megszórtam petrezselyemmel.

egzotikus füszerek nélkül is készíthetö és úgy is nagyon finom. 

engem is elkapott…. ti ilyenkor mit csináltok???

akárhogyan vigyáztam, zsályateát ittam, télikabátba bújtam (még sapkát is tettem a fejemre), mégis utolért egy nemsemmi influenza, vagy mi a csuda. pénteken hajnalban arra ébredtem, hogy nagyon-nagyon fáj a torkom, alig tudtam nyelni – azt is csak fájdalmak árán. reggelre már az orrom is bedugult és a fejem is eléggé zúgott. minden normális ember szépen otthon maradt volna. mivel én nem tartozom a normálisak közé, simán elmentem dolgozni, mintha mi sem lenne. ehhez jött, hogy a munkahelyen megint nagy stressz volt,    ráadásul nekem kellett megint valami komplikált feladatot elvégezni, jobban mondva kijavítani  – ha törik, ha szakad, készen kellett lennie, mert hétfön mese nincs prezentálni kell. elkészülni, ugyan elkészültem vele délután egyig, annak árán, hogy már olyan állapotban jöttem haza, hogy azt se tudtam igazán, hogy érem majd el a negyedik emeletet. valahogy

valahogy elértem, aztán már csak fürdövizet voltam képes a kádba engedni, negyedóra elteltével egy nagy kancsó kamillateát készíteni, egy százas papírzsebkendöt magam mellé készítettem volna (de itt csak 10-esek vannak, így abból raktam egy halomnyit magam mellé) és mackónadrágban, –felsöben takaróba bugyolálva vártam, hogy kijöjjön, majd el is múljon…. a folyamatos tüsszögés, orrtisztogatás… persze nem múlt el, dehogy múlt. annyival még rosszabbodott a helyzet, hogy az orrom, a szám és környéke  gyorsan kisebesedett. kenegetni nem is érdemes, mert egyrészt bármit teszek rá, kellemetlenül csíp, másrészt 30 másodpercen belül úgy is megint orrot kell fújnom, és olyankor szépen leszedem az éppen felkent krémet. emellett a fejem is zúg egyfolytában, mint a gözmozdony. ma reggeltöl pedig néha remekül köhögök is.

jó lenne tudni, hogy ilyenkor mit lehet csinálni, tegnap este már nyolckor ágyba bújtam, ma reggel nyolcig  kisebb-nagyobb megszakításokkal ágyban voltam. most nem fekhetek le már megint…? tévét vagy valami filmet nézni nem tudok, attól a fejem mégjobban fáj. olvasni is képtelen vagyok.  a legjobb az lenne, ha lefeküdnék, aludnék egy nagyot és újra minden panaszok nélkül ébrednék fel… ennek a valószínüsége mondjuk egyenlö a nullával… na de mihez kezdjek…???

tortilla de patatas – spanyol krumplis rántotta

lehet, hogy nem egészen autentikus, de nagyon praktikus arra az esetre, ha éppen megint nem volt idönk munka után bevásárolni. mert néhány szem krumpli, egy hagyma  és pár tojás ugye csak szokott lenni mindig otthon. ha még egy csomag lejárt szavatosságú sonkakocka is van a hütöben, és egy maréknyi mélyhütött kukorica a mélyhütö legesleghátsó bugyraiban, akkor aztán tényleg fejedelmi vacsorát tehetünk az asztalra.

ma este nálunk a fentiek szerint majdnem minden elöfeltétele megvolt a fejedelmi spanyol vacsorának. kivételt csak a tojás képezett, amit csak akkor vettem észre, amikor a tojásokat kellett volna felvernem és ráütnöm a krumplira (csak 2 db volt, de 4 kellett volna).  csak azért nem volt ciki a szomszédba becsengetni, mert szomszédasszonyom éppen 10 perccel azelött csengetett nálunk, ö ugyanis ma este curryt kezdett fözni – csak hagymája nem volt.

2 személyre 5 db közepes krumplit meghámoztam, vékonyra szeleteltem, 5 perc alatt félpuhára föztem. lecsöpögtetve olívaolajon egy vékonyra szeletelt vöröshagyma és a sonkakockák kíséretében 8-10 perc alatt megpirítottam (ezen idö pont elég volt a hiányzó 2  tojás szomszédban való beszerzésére), majd sóztam, borsoztam, petrezselyemzöldeztem (flancolásképpen a kukoricát és még néhány apróra vágott szárított paradicsomot is beletettem), ráöntöttem a felvert tojásokat és fedö alatt 10 percet közepes höfokon tovább sütöttem, omlett módjára, nem keverve, csak rázogatva.  ekkor a tortillát egy elömelegített tányérra csúsztattam,   a tányért lefedtem a serpenyövel és fejjel lefelé borítva visszacsúsztattam a serpenyöbe, hogy a másik oldala is megsülhessen. mi még melegen ettük, de azt tartják, hogy  hidegen is finom. az utóbbit majd  tesztelem holnap a müanyag kis ebédes dobozomból. ma este melegen, egy pohár spanyol vörösborral jóízü vacsora volt.  

saláta meleg kecskesajtos fügével

még szombaton kaptam pár szem szép fügét, itt volt az ideje valami fügéset készíteni. nálam nagyon bevált a sütöben 10 perc alatt megsütni variáció, amely akár magában, akár egy egyszerü saláta kíséröjeként megállja a helyét. mivel ma este nem volt idöm munka után még a zöldségeshez beugrani sem, az esti vacsora abból készült, ami éppen még a hütöben volt: egy maroknyi rukola, 2 db paradicsom, 4 szelet pármai sonka, egy darab kecskesajt. 

a fügéket félbevágtam, tetejükre egy-egy kisdarab krémes kecskesajtot tettem és 10 perc alatt 200 °C-on megsütöttem. amikor még melegen a salátára tettem, csurgattam rá egy kiskanálnyi mézet: a füge-kecskesajt-méz-kombináció remekül összeillik és a legegyszerübb salátát is feldobja. ma este feldobta még a serpenyöben “egész szeletekben” megpirított sonka is, amelyet a salátára csak úgy kézzel rátördeltem. végül került még rá egy icipici olívolaj és jó sok balzsamecet.

elsö pillantásra nem tünik valami soknak és joggal adódhat a kérdés,  lehet-e ennyivel jól lakni. mr.R. is ezt kérdezte magában, de csak titokban, hogy ne halljam. aztán vacsora után (kilenc óra elmúlt) már hangosan jegyezte meg, hogy nem gondolta volna, hogy ennyi elég lesz vacsorára. pedig az lett.

zsálya-tea

most éppen az van, hogy a múlt hét elött kezdödött megfázásos tüneteim mégsem akarnak teljesen eltünni. második este ülök itt forró zsályateát szürcsölgetve abban a reményben, hogy sikerül megakadályoznom, hogy teljesen  hatalmába kerítsen a torokfájás annak minden kíséröjével. mivel ezzel mostanság egészen biztosan nem vagyok egyedül, összeszedtem néhány tudnivalót erröl a hasznos növényröl. annál is inkább, mert én a zsályát (mint a legtöbb zöldfüszert) sokáig csak füszerként és nem gyógyteaként ismertem. levesekhez, frissensültekhez, halakhoz és spárgához szoktam használni. gyakran forró vajon sütöm meg pillanatok alatt egyben  a zsálya leveleit, majd a zsályás vajon sütöm ki a húst/ halat. a roppanós levelek  díszítésként jól mutatnak a tányéron és nagyon ízletesek.

zsálya (orvosi zsálya: salvia officinalis)

nekem a latin neve különösen tetszik:  salvia= gyógyítani.

az ajakosvirágúak  családjába tartozik, dél-európa karsztjain tömegesen termő, de az egész világon elterjedt, bokros, illatos félcserje.

rendkívül sok hatóanyagot tartalmaz: illóolajat, cserzőanyagokat (rozmaringsavat, oleánolsavat), diterpéneket (karnozolt), flavonoidokat (szalvigenint, luteolint). az illóolaja tartalmaz tujont, kámfort, borneolt, eukaliptolt, linaloolt.

így aztán rendkívül széles körben, a legkülönbözőbb bántalmakra alkalmazható.  a levelek forrázata illóolaj- és cseranyag-tartalmuknál fogva fertőtlenítő, baktériumölő, gyulladásgátló hatásúak. izzadás, bélhurut kezelésére kiváló. egyes országokban növényi aszpirinnek nevezik. a fentiek mellett a zsálya gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik, ismeretes a verejtékképződést szabályozó hatása, ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögetőszerként,  légzőszervimegbetegedésekre pedig a zsálya az egyik legjobb gyógynövény. emellett ajánlott felfúvódásra ill.  emésztési zavarok kezelésére. a levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére is alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.

a teához leforrázok  2,5 dl forrásban lévő vízzel 1 teáskanálnyi szárított zsályalevelet, majd 10 perc állás után leszüröm és mindenféle édesítöszer nélkül még forrón iszom.   ma este 3 csészével ittam belöle és amint megtudtam, sokkal többet nem is szabad (max. 6 gramm naponta),  a magas tujon-tartalom miatt.  a zsályatea hatását elfogyasztása után 2-3 óra múlva fejti ki.

az információkat itt és itt olvastam. a kép a wikipédiától és innen.