linzer – linzer plätzchen

az alábbiakat egy konyhai robotgép segítségével összedolgoztam:

15 dkg puha vaj

5 dkg porcukor

csipet só

1 tojás

az utóbbiakat elöbb össze-, majd hozzákevertem a fentiekhez:

15 dkg liszt 

10 dkg darált mogyoró

5 dkg darált mandula

1/4 tk sütöpor

2 csipet fahéj, kardamom, szegfüszeg, szerecsendió keveréke

a tésztát folpackba csomagoltam és 2 órára hütöbe tettem. a sütöt 180°C-ra felmelegítettem, a tésztát lisztezett gyúrótáblán 3mm-esre nyújtottam, kiszaggattam, 8 perc alatt megsütöttem. a még meleg linzereket langyos szilva-lekvárral megkentem és összeragasztottam. porcukorral megszórtam.  

die folgenden zutaten mit derm handrüchrgerät cremig geschlagen:

150 g weiche butter

50g puderzucker

1 prise salz

1 ei 

die folgenden zutaten zuerst miteinander,  danach mit dem cremigen  geschlagenen verrührt:

150g mehl

100g gemahlene haselnüsse

50g gemahnlene mandeln 

1/4 tl backpulver

2 prisen gemahlenen zimt, kardamom,  nelken, muskatnuss

für zwei stunden in klarsichtfolie eingewickelt in den kühlschank getan.

backofen auf 180 °C vorgeheizt, teig  ausgerollt (3mm) , ausgestochen, in 8 minuten fertig gebacken, mit lauwarmer pflaumenmus zusammengeklebt und mit puderzucker bestreut.

zöldspárga észak-német módra – grüner spargel auf norddeutscher art

pénteken  délután hazafelé kerekezve akadt meg a szemem egy étlapon. nagy betükkel az állt rajta, hogy “frische matjes”, azaz friss mátyáshering. ezt a téli lesoványodás után új életre kelő, fiatal, még növendék, üde és szaftos tavaszi heringet lágy ízűre sós pácban érlelik és frissen karikázott hagymával adják friss zsemlében. hollandiában és németországban (különösen északon) nagyon kedvelt étel.

attól a pillanattól másra sem tudtam gondolni és mire hazaértem, már egészen biztos voltzam benne, hogy vagy hering lesz vacsorára vagy semmi más. kicsit improvizáltam, mivel egy csokor zöldspárag is arra várt, hogy finom vacsora legyen belöle. rövid töprengés után megszületett az észak-német zöldspárga mátyásheringgel és német sültkrumplival.

4-5 szem közepesen nagy krumplit héjában 10 percig föztem (ne fözzük a krumplit puhára, mert sütés közben szétesik). ezalatt a sütöt elömelegítettem 200 °C-ra, majd elzártam és a még forró sütöbe tettem egy nagy tepsiben a zölspárgákat, pár csepp olívaolajjal meglocsolva hogy a melegben éppen csak megpárolódjanak. amíg megsült a krumpli, a spárga is elkészült, finom roppanós maradt, fantasztikus “zöld” aromával.

a krumplinak lehúztam a héját, 1,5-2 cm-es karikákra vágtam és egy felforrósított vasserpenyöben bö napraforgóolajon mindkét oldalról megsütöttem. nem kell, hogy ússzon az olajban a krumpli, de nem is szabad spórolni az olajjal. arra pedig érdemes felkészülni, hogy páraelszívó vagy tágra nyitott ablak ellenére is bizony olajszagú lesz a lakás.  amikor a krumplit megfordítottam, rászórtam egy apróra vágott vöröshagymát, adtam hozzá sót, borsot, szerecsendiót és egy marék friss majoránnát.

a képen nem látszik, de volt hozzá füszeres túró is: 25 dkg túrót összekevertem 2 dl joghurttal, egy szétnyomott fokhagymacikkel, 2 ek olívaolajjal, sóval és kaporral.

freitag auf dem nach hause weg fiel mir eine empfehlung eines restaurants auf: “frische matjes”. es war ab diesem moment klar, matjes muss her.  es wartete jedoch auch ein bund frischer grüner spargel darauf, auf den teller zu kommen. nach kurzer überlegung wurde zum spargel und matjes bratkartoffel gemacht.

ich mache die bratkartoffeln grundsätzlich aus pellkartoffeln, dabei versuche ich die kartoffeln nicht zu weich zu kochen, damit sie beim braten nicht zerfallen. nach dem pellen kommen die 1,5-2 cm dicken kartoffelnscheiben in die heisse eisenpfanne, wo sie in sonnenblumenöl von beiden seiten angebraten werden. zum schluss kommen gehackte zwiebel, salz, muskatnuss, pfeffer und frischer majoran dazu.

die grünen spargel weilen in der zwieschenzeit im auf 200°C vorgeheizten und ausgeschalteten backofen. die restwärme ist völlig ausreichen, um die grünen spargel knackig und aromatisch werden zu lassen.

ich habe eine art selbstentwickelter remouladensauce, die wunderbar zu den bratkartoffeln passen: 250g quark mit 200 ml joghurt, 2 el olivenöl, einer zerdrückten knoblauchzehe, salz und dill verrühren.

Matjes sind besonders milde Salzheringe, die durch Enzyme in einer Salzlake gereift sind. Der ursprüngliche Herstellungsprozess wurde bereits im Mittelalter in den Niederlanden entwickelt.

Es werden Heringe verwendet, die Ende Mai bis Anfang Juni in der Nordsee vor Dänemark oder Norwegen gefangen werden, bevor ihre Fortpflanzungszeit beginnt. Dann haben sie einen relativ hohen Fettgehalt (über 15 %) und Rogen oder Milch sind noch nicht ausgebildet.

Durch einen Kehlschnitt werden die Kiemen entfernt und der Hering teilweise ausgenommen; Teile des Darms und insbesondere die enzymhaltige Bauchspeicheldrüse verbleiben im Fisch. Anschließend werden die Heringe in einer Salzlake für ungefähr fünf Tage eingelegt, traditionell in Eichenfässern. Die Enzyme der Bauchspeicheldrüse fermentieren das Matjesfleisch teilweise, was als Reifung der Matjes verstanden wird. Das ohnehin gut verdauliche Fischeiweiß wird dadurch noch leichter verdaulich.

Bei niederländischen Matjes liegt der Salzgehalt der Lake deutlich niedriger als beim deutschen Loggermatjes, deswegen ist er später auch weit milder im Geschmack. Zum Schutz vor fischschädigenden Nematoden schreiben die Niederlande eine Tiefkühlung von mindestens –45 °C vor dem Einsalzen vor. Dadurch können Matjes auch unabhängig von der Jahreszeit produziert werden.

Der deutsche Begriff Matjes stammt vom niederländischen Maatjesharing. Dies ist eine Abwandlung von Maagdenharing, was so viel wie Mädchenhering oder Jungfrauenhering bedeutet und sich auf die geschlechtliche Unreife der gefangenen Heringe bezieht. (infos von hier)

tavaszi salátaleves új fokhagymával és paprikás krumplival – salatsuppe mit frischem knoblauch und kartoffelgulasch

úgy terveztem a következö hetekben csak spárgás receptek lesznek a blogon. a szombati piacozás azonban közbe szólt. a friss zöld salátafejek láttán eszembe jutott a salátaleves. ahogy múlnak az évek egyre inkább meg vagyok aról gyözödve, hogy rajtam kívül nem sokan ismerik. be kell valljam, én magam sem szoktam gyakran készíteni. ennek két oka van: az egyik, hogy csak ilyenkor májusban igazán finom. a legeslegjobb a legelsö friss (nem üvegház)i salátából. a másik ok: akik nem ismerik, azok nagy valószínüséggel nem igazán tudják (és fogják) értékelni. nem mintha nagyon bonyolult lenne elkészíteni, de mivel nem igazán dekoratív étel, így nem hajthatunk vele babérkoszorúkra. tehát az a legjobb, ha bennfennteseknek vagy legalábbis ínyenceknek készítjük.

hozzávalók:

1 fejes saláta

2 ek olívaolaj (nem-vegetáriánusoknak 5dkg szalonna zsírjára sütve)

4-5 új fokhagymacikk

2-3 friss száras fokhagyma

4 dl víz

1 dl tejszín +0,5 dl tejföl

1 tk borecet

só

egy szép zöld friss salátának a nagyobb leveleit leszedtem, megmostam, kézzel levelenként 2-3 darabra téptem, a saláta közepét, ahol a levelek kisebbek egyszerüen négybe vágtam.

az olívaolajon megfuttattam a fokhagymacikkeket, hozzádobtam a lecsöpögtetett salátát és a száras fokhagymát, lefedve hagytam 1-2 percet alacsony tüzön, majd felöntöttem forró vízzel, hozzákevertem a tejszínt/tejfölt, sóztam.

betettem a hidegvízzel töltött mosogatóba, hogy lehüljön, amíg elkészült az új krumpliból egy gyors paprikás krumpli.

külön tányérban a lanygos/hideg salátalevest és a forró parikás krumplit tálaltam. semmi esetre sem hagyjunk ki a salátalevesböl egy pár cseppnyi borecetet. de csak akkor tegyük hozzá, ha már kihült a leves, különben összeugrik

 

es gibt gerichte, die einen ein leben lang an die kindheit erinnern. die man aber anderen nicht kochen sollte. denn ohne erinnerung ist es nur halb so schön. wenn überhaupt. andererseits ist es immer ein versuch wert. zumindest experimentierfreudige können sich diese ungarische salatsuppe zu bereiten., die übrigens allem anschein nach nur meine familie kennt. zumindest traf ich bis heute nur ganz ganz wenige personen, die annähernd so etwas wie eine salatsuppe kannten.

man nehme:

1 kopfsalat (knackig grün, am besten einen ganz frischen freiland-kopfsalat)

2 el olivenöl (für nicht-vegetarier: 50 g ausgelassener speck)

4-5 frische knoblauchzehe

2-3 grün-frischen knoblauch

0,4 l wasser

0,1 l sahne + 0,05 l créme fraiche 

1 tl weissweinessig

salz

den kopfsalat wacshn, die größeren blätter mit der hand in grobe stücke zerreißen, die mittleren kleinen blätter zusammen lassen und in vier schneiden.

olivenöl mit dem knoblauch erhitzen, die salatblätter hinzugeben, zugedeckt 1-2 minuten auf kleiner flamme zusammenfallen lassen, salzen, die grünen knoblauchstiele hinzugeben, mit wasser aufgießen, die sahne+créme fraiche hinzugeben. zum auskühlen beiseite stellen (noch besser: in die mit kaltem wasser gefühlten spüle stellen) 

nun den kartoffelgulasch aus frischen kartoffeln zubereiten:

1 große zwiebeln klein hacken und in etwas olivenöl goldbraun werden lassen, die kartoffeln und etwas wasser, salz und  etwas paprikapulver hinzugeben  und zugedeckt 10-15 minuten köcheln lassen. bei bedarf immer wieder etwas wasser hinzugießen. die kartoffeln sollen schmoren und nicht kochen.

die suppe und den kartoffelgulasch getrennt, aber zeitgleich servieren. zu der suppe ein paar tropfen weissweinessig geben.

lazac-tartelettes – lachs-tartelettes

egy gyors és nagyon-nagyon finom vacsora vagy elöétel.  8 tartelette-formát leveles tésztával kibéleltem (elötte sütöpapírral). 1 dl tejfölt elkevertem egy tojással, egy teáskanál tormával, fehérborssal és kaporral. egy-egy evökanállal tettem a formákba, majd 10 dkg apróra vágott lazacot és 15 dkg camambert elosztottam egyenletesen a kis formákban. 15-20 perc alatt 200 °C-on aranysárgára sütöttem.

csak azt bántam, hogy nem duplaadagból készítettem, mert a maradék 2 hidegen is nagyon jó volt.

ein superschnelles  und sehr-sehr leckeres essen, wenn es mal schnell gehen soll (oder der lachs weg muss).

man nehme: 8 tartellettes-förmchen und lege diese mit blätterteig aus. man vermische 1 dl créme fraiche mit einem ei und einem teelöffel meerrettich und etwas weissem pfeffer. man gebe je ein esslöffel der masse auf den blätterteig und belege es mit 100g geräucherten lachstückchen und 150g camembert. man backe es bei 200  °C ca. 15-20 minuten, bis die tartellettes goldbraun sind.

p.s.: man bereue es, nicht gleich die doppelte menge gemacht zu haben, denn auch kalt schmecken die tartellettes sehr lecker.

az ablak

szeretek jól aludni. szoktam is tudni. tulajdonképpen bármikor. lényeg, hogy ne napközben, mert azt már az óvodában is ki nem állhattam. de ez már egyébként is régen volt. azóta, ha esténként lefekszem, egy percbe se tellik míg álomba szenderülök. így aztán feltünnek a kivételek, ha mégsem.

mint tegnap éjjel. tizenegy után feküdtem le és hiába vártam, hogy álom jöjjön szememre. elöször csak vártam, hogy majd csak. aztán bárányokat számoltam. aztán rájötem, mi az, ami zavart: a vihar. ugyan nem volt nagy. de annál szelesebb. a vihar maga nem zavart. az esö sem. csak az az ablak. amely hallótávolságban nyikorgott ill. valahova odacsapódott . körülbelül 10 másodpercenként. vagy gyakrabban. vagy ritkábban. mindenesetre pont akkor, amikor éppen elaludtam volna. rémes volt. tudva, hogy másnap reggel korán és frissen, kipihentem kell kelnem. ahogyan illik, ha az ember pár nap szabadság után újra a tettek mezejére lép. ehhez képest hajnali 2-kor még egy szemet sem aludtam. kettökor végre hangokat hallottam. bezárták az ablakot. 

reggel átvillant az agyamon, hogy csak álmodtam. egy pillantás a tükörbe, majd ki az ablakon meggyöztek, hogy tényleg így volt. ma lefekszem idöben. talán holnap pihentebben ébredek. és az esö már nem fog szakadni. 24 óra elteltével már jó lenne, ha nem tenné.