répás-édeskrumplis curry cukkinivel és marhafilével és korianderrel

kínai kaja, na ja

kínai kaja – chinesisch angehaucht

sült karfiol 2.0 – ofen-blumenkohl

a karfiol mint köret, egy szelet sült hússal és egy uborkasalátával

az extravagáns sült karfiol receptje itt/ das rezept des extravaganten blumenkohls

crostini sült spárgával, eperrel, zöldhagymával és parmezánnal – crostini mit spargel, erdbeern, frühlingszwiebeln und parmesan

elsö pillantásra furcsának tünik, de aki szereti a különleges ízeket és párosításokat (mint pl. az epres uborkasaláta bazsalikommal), annak egészen biztosan ízleni fog.

8 crostinihez (két személynek egy könnyü vacsorára, vagy 4 személynek elöételként) 10 szál lila (de lehet zöld is) spárgának az alsó harmadát lehámoztam, 1-2 centis darabokra vágtam (a csúcsait kb. 5 cm-esen hagytam)  2 evökanál olívaolajjal, egy csepp  citromlével, csipet cukorral és sóval, frissen örölt borssal összekevertem és a 200 °C-ra elömelegített  sütöbe tettem 10 percre.

ezalatt 10 szem epret  és két szál új hagymát apróra vágtam, összekevertem egy kiskanál mézzel, fehér balzsamecettel és olívaolajjal, majd a sütöböl kivett megsült spárgával.

a crostinikhez a ciabattát 2 centis szeletekre vágtam, megkentem olívaolajjal és 5 perc alatt sütöben  megpirítottam, majd a spárgás eperrel megpakoltam, parmezánnal megszórtam.  egy pohár proseccoval igazán különleges és nagyon finom nyári vacsora.

ich gebe zu, im erstem moment scheinen die zutaten nicht gerade zusammenzupassen. wer jedoch ungewöhnliches gern probiert, der wird nicht enttäuscht sein: das ergebnis ist sensationell. mindestens so gut, wie der erdbeer-gurkensalat mit basilikum. 

für 8 crostinis habe ich 10 lila-spargel (grüner geht sicherlich auch) im unteren drittel geschält, in 1-2 cm stücke geschnitten, mit einem esslöffel olivenöl, einem spritzer zitrone, einer prise zucker, salz und frisch gemahlenem pfeffer vermischt und für 10 minuten in den 200 °C warmen ofen geschoben.

in der zwischenzeit 10 erdbeere und zwei frühlingszwiebel kleingeschnitten und mit einem kleinen löffel honig, einem schuss weissen balsamico, olivenöl und dem warmen spargel vermengt.

das ciabattabrot in 2 cm dicke scheiben gecshnitten,  mit olivenöl bepinselt und in 5 minuten im ofen geröstet. anschließend mit der erdbeer-spargel-mischung, mit dem parmesan und mit einem glas prosseco  serviert.

mángold – mangold

2-3 cikk fokhagymát, 2 kis csilit, egy kis darab gyömbért szezámolajon megpirítottam. hozzáadtam a mángold fehér szárát, meglocsoltam szójaszósszal, rizsecettel, kiskanál mézzel. 5 perc múlva hozzáadtam a mángold zöld leveleit és egy fél doboz (konzerv) fekete babot. rizzsel, pirított  dióval és puha kecskesajttal tálaltam.

2-3 knoblauchzehe, 2 mini- chili, ein kleines stück ingwer in sesamöl angebraten, die weissen mangold-stängel hinzugegeben, mit sojasauce, reisessig und honig 5 minuten köcheln lassen. dann die grünen mangoldstängel und eine halbe (konserven)dose schwarze bohnen hinzugegeben. mit reis, gerösteten walnüssen und weichem ziegenkäse serviert.

grúz csirkemell – grusisches huhn

grusien ist im deutschsprachigen raum eher  unter dem namen georgien bekannt. dieses gericht kam bei uns damals oft auf den tisch, wenn gäste zu uns kamen, denn es war nicht nur schnell und einfach zubereitet, dazu noch aus wenigen zutaten, sondern es war dazu noch exotisch, jedoch nicht zu exotisch, so dass man davon ausgehen konnte, dass es jedem schmecken wird. so haben die meisten nicht nur das rezept und die tolle zubereitung gelobt, meistens mussten wir das rezept auch rausrücken, weil danach verlangt wurde.

man nehme für 2 personen:

300 g hühnerbrustfilet

0,1l créme fraiche, salz, 1 zerdrückte knoblauchzehe

80 g getrocknete pflaaumen, 1 dl wasser, salz, zimt, 1 knoblauchzehe, 1 dl sahne (ggf. 0,05-0,1 l wasser)

1-2 el butter, weisser pfeffer

die hühnerbrustfilets mit der créme fraiche-salz-knoblauch mischung bestreichen und mindesetens 30 minuten stehen lassen noch besser über nacht im kühlschrank). danach in der butter in einer beschichteten pfanne goldbraun braten, mit frisch gemahlenem weissen pfeffer würzen und zugedeckt auf der ausgeschalteten herdplatte stehen lassen bis die sauce fertig ist.

die pflaumen im wasser mit salz und zimt ca. 5 minuten köcheln lassen, danach unter zugabe der sahne  und des knoblauchs pürieren. mit reis und frischer petersilie servieren

tipp: falls man das essen fotografieren möchte, am besten die pflaumen nicht pürieren. im ganzen sehen sie auf dem foto entscheidend besser aus, als im pürierten zustand…

sok évvel ezelött gyakran készült vendégváró étel volt nálunk. talán mert kevés hozzávalóból, gyorsan elkészíthetö és mégis exotikus ízhatású étel, amely azért annyira mégsem egzotikus, hogy ne lehetne bátran bárki elé tenni. tapasztalatunk szerint mindenki megnyalja utána a tíz ujját és elkéri a receptet. ha jól emlékszem lajos maritól származott a recept.

hozzávalók 2 személyre:

30 dkg csirkemellfilé

1 dl tejföl, só, 1 fokhagymacikk

8 dkg aszalt szilva + 2dl víz, csipet fahéj. 1 fokhagymacikk, 1 dl tejszín (0,5-1 dl víz)

1-2 ek vaj, fehér bors

köret: fött rizs

a tejfölt elkeverem egy csipet sóval és egy szétnyomott fokhagymával. a csirkemell-szeleteket/filéket megkenem a fokhagymás tejföllel és min. egy órát a hütöben állni hagyom a tejfölös pácban. akár elözö este is elkészithetö. a vajat egy teflon serpenyöben felforrósítom és pár perc alatt pirosra sütöm a csirkét, firssen örölt fehér borssal megszórom, ha nagyon lesülne hozzáadok egy kevés vizet majd  lefedve a kikapcsolt tüzhelyen hagyom állni, amíg elkészül a szósz.

a aszaltszilvát közepes tüzön 5 perc alatt 1 dl vízzel, sóval, fahéjjal  megfözöm, majd a tejszínnel összeturmixolom. legvégül hozzáadok egy cikk szétnyomott fokhagymát.

fött rizzsel  és petrezselyemmel (ha van frissel, nekem nem volt) megszórva tálalom.

tipp: ha esetleg fényképezni szeretnénk a grúz csirkemellet, ne pürésítsük a szilvát, hanem hagyjuk egészben, hogy jobban érvényesüljön, mert tapasztalatból állítom, hogy a pürésített aszaltszilva nem mutat valami jól a fényképen.

vkf!!! XXXVI. – világkörüli utazás: zöld halas-curry – grüner fisch-curry

sedith kiírása szerint világkörüli utazás a soros vkf! témája.  sokat törtem a fejem, mivel készüljek. eredetelige német recepttel szerettem volna jönni, de ebben a nagy melegben egyetlenegy könnyü recept se jutott eszembe, így már úgy tünt, nem veszek részt ezen a fordulón. aztán olvastam euthymia bejegyzését a   zöld curry-röl, mr. nokedli nagy örörmére elkészítettem és voila egyben meglett a világkörüli-utazás-receptje is.

egy zöld és egy sárga cukkinit ujjnyi vastag karikákra vágtam és forró olajon mindkét oldalon megpirítottam, konyhapapírra szedve hagytam az olajat lecsöpögni róla, és félretettem. (ez ugyan nem a curry-készítés klasszikus módja, de én nem jobban szeretem a zöldséget, ha  nem fött, hanem sült). a zöld szószhoz összeturmixoltam 3,3 dl kókusztejet, egy fokhagymával, egy kis fej vöröshagymával, egy  zöld chilivel, kevés  citromfüvel, bazsalikomlevéllel, fehér borssal, sóval, római köménnyel és nagyon kevés korianderrel, valamint egy kis halszósszal. mennyiségeket nem tudok írni, szemre tettem a fentieket bele és kóstolgattam (a halszósz nagyon sós, érdemes a sózással vigyázni).

ugyanabban a serpenyöben, ammelyben a cukkinit sütöttem a maradék olajhoz hozzáadtam a zöldszószt, felforraltam, beletettem a felkockázott haldarabokat (nekem viktóriasügér volt itthon, de bármilyen más kicsit tömörebb húsú hal jó) és 10-12 garnélarákot. 5-6 percet percet alacsony tüzön hagytam rotyogni. rizzsel és cukkinivel körítve fogyasztottuk.  a tetejére friss, saját kapor került.

ein schnelles fisch-curry in grün: die in fingerdicke scheiben geschnittenen zucchinis habe ich in etwas öl von beiden seiten angebraten, und auf küchenpapier abtropfen lassen. zugegeben, ist es eine etwas andere gemüse-zubereitung für das curry, ich mag jedoch viel lieber gebratene als gekochte zucchini;)

für die grüne soße habe ich folgendes mit dem mixerstab püriert: 330 ml kokosmilch,   1 knoblauchzehe, 1 kleine zwiebel, 1 grüne chilischoten, zitronengras, thai-basilikumblätter, weisser pfeffer, salz,  kreuzkümmel und ganz wenig koriander, etwas fischsauce. genaue mengenangaben kann ich bedauerlicherweise nicht liefern, da ich alles nach gefühl in den topf getan habe. es lohnt sich, mit dem salz etwas zurückhaltend zu sein, denn die fischsauce an sich schon ziemlich salzig ist.

in der pfanne mit dem restlichen öl vom zucchini-anbraten habe ich die grüne curry-sauce einmal aufkochen lassen, die fischstücke und 10-12 garnelen dazugegeben. ich hatte victoriabarsch im tiefkühlschrank, aber es kann jedes andere fisch mit etwas festerem fleisch verwendet werden. alles zusammen habe ich etwa 5-6 minuten auf kleiner flamme gekocht und mit dem zucchini und reis serviert. mit frischem dill vom balkon wurde das exotische (wenn auch nicht gaaaaanz authentische) gericht zu einem echten gaumenschmaus.

édes-savanyú (tim mälzer és karin után szabadon) – süss-sauer (nach tim mälzer und karin)

két hete szombaton karin barátnömhöz voltam meghívva, közös fözés céljából. karin arról nevezetes, hogy nagyon szépen tud dekorálni és még attól is jobban fözni. nekem ilyenkor nem is kell másra figyelnem, mint hogy elkészítsek egy-két képet, közben pedig igyekezzek ellopni néhány jó kis trükköt. úgy szoktuk csinálni, hogy nem beszéljük meg elöre, mit fözünk, hanem amelyikünknél vagyuk, találja ki, mi legyen a menü. mivel karin arról is híres, hogy nagyon szeret kísérletezni és új recepteket kipróbálni (köztük olyanokat is kapásbból vendégeknek, amit még elötte sosem próbált – azt hiszem, én sosem fogok ideáig eljutni, “biztos ami biztos”-mottóm az ilyen spontán próbákat eleve kizárja) mindenre fel voltam készülve. csak arra nem, hogy megérkezve és teát kortyolgatva, azt mondja majd: a mai föétel édes-savanyú-sertés szüzérme lesz. nincs nekem semmi bajom, sem a  szüzérmével, sem az édessel, de még a savanyúval sem. csak így az egésszel – ugyanis még sosem ettem jót, emlékeim szerint tele van zöldpaprikával (a hollanddal, amelyiknek még a szagát sem bírom, föleg nem sütve-föve), a szósz pedig olyan savanyú-sürü vacak szokott lenni. (széljegyzet:  egyébként még csak nem is autentikusan kínai, amerikából indult hódító útjára.) szóval öszintén szólva sosem értettem, miért bolondulnak utána, amikor ennél sokkaltza jobb féle receptek is vannak ugye a kínai konyhából.

nyeltem egy nagyot a teából, arra gondoltam, hogy “ajándék vacsorának, ne nézd a részleteit”, karinnál még rosszat nem ettem, majd lesz valahogy. lesz elöétel is, desszert is, csak nem megyek tán haza éhesen. vagy igen, de még az is jobb lesz, mint a zöldpaprika édes-savanyúan.

a következöket kell hozzá csupán apróra vágni és egymás után megpirítani (én a zöldséget szoktam elöször, szép sorjában, aztán még roppanósan kiveszem és a húst sütöm meg, amikor az is megsült és a szósz hozzávalóit is hozzákevertem, teszem vissze 1-2 percre a zöldségeket, hogy ne essenek össze ill. puhuljanak meg nagyon): 2 közepesen nagy fej vöröshagyma (cikkekre vágva), 2 gerezd fokhagyma (vékony szeletekre vágva), 2 csili (priros+zöld vékony karikákra vágva), 1 kis darab gyömbér (apróra vágva), 1 piros paprika (mázlim volt, mert legalább  nem zöld, nagyobb kockákra vágva), egy fél ananász (szintén felkockázva). 50dkg sertésszüz felkockázva, 2 el szójaszósz, 1 ek citromlé, 1 tk méz, só, bors.  a legvégén egy jó marék pörkölt földimogyoró (nem sós) és egy kevés narancshéj.

mit mondjak? a képek magukért beszélnek. köze sem volt az általam eddig ismert édes-savanyúhoz. mr. nokedli (aki már a kész vacsorára érkezett) háromszor szedett belöle. csak azzal lehetett leállítani, hogy lesz még desszert is. 

am samstag  vor zwei wochen war es wieder soweit. kochen mit karin. wie berets berichtet, kann karin nicht nur wunderbar dekorieren, sondern mindestens genausogut kochen. auußerdem ist sie recht spontan und findet es aufregend, gästen etwas zu kochen, was sie vorher noch nie gekocht hat. ganz im gegensatz zu mir, die ich gern auf nummer sicher gehe, wenn ich jemanden einlade. somit hat sie sozusagen immer eine überraschung parat. die überracshung ist ihr auch diesmal gelungen. so teilte sie mir freudig beim vor-dem-kochen-teetrinken mit, was es zu essen bzw. zu kochen gibt: schweinemedaillons süs-sauer. sie konnte ja nicht wissen, dass ausgerechnet süss-sauer nicht gerade meine lieblingsvariante der chinesischen küche ist. abgesehen davon, dass süss-sauer gar nicht aus der traditionellen chinesischen küche kommt, sondern in amerika “entdeckt wurde, konnte ich diesem essen noch nie was abgewinnen. gelinde gesagt. die wwenigen male, als ich es gegessen habe, fand ich die grünen paprikas unerträglich, die süss-sauere soße ungenießbar. wie auch immer. ich konnte jedoch jetzt schlecht aufspringen und weglaufen, geschweige denn karin doch zu überreden etwas anderes zu kochen – da unsere grundregel lautet: wir besprechen nie vorher, was es zu essen gibt. also hieß es: nichts wie augen zu bund durch. ich versuchte, mir mut zuzusprechen, in dem ich daran gedacht habe, bei karin noch nie etwas nicht schmeckendes  gegessen zu haben.eine stunde später  wurde in der tat mit wunderbaren süss-saueren schweinemedaillons á la karin (frei nach tim mälzer) belohnt.

die zubereitung ging so: das kleingeschnippelte gemüse nach und nach in einer großen pfanne anbraten, so dass sie noch knackig sind, dann herausnehmen und beiseite stellen. danach erst das fleisch anbraten, die soßenzutaten dazugeben und wenn alles schon fertig abgeshmeckt ist, das gemüse wieder dazugeben – für 1-2 minuten, damit sie wirklich knackig bleiben.

das alles wird vorbereitet:

2 mittelgroße zwiebeln, in spalten geschnitten

2 knoblauchzehe, dünn gehobelt

2 chili (rot+grün) in dünne röllchen geschnitten

1 rote paprika (keine grüne – glück gehabt!) in größere würfel geschnitten

1 kleines stück ingwer kleingehackt

1/2 ananas, gewürfelt

500 g schweinemedaillons

2 el sojasauce

1 ek zitronensaft

1 tk honig

salz, pfeffer

zum schluss eine handvoll geröstete ungezalzene erdnüsse und einige orangenschalen-zesten

marhahús kínai káposztával – rindfleisch mit pak choi

amikor jó pár évvel ezelött elöször hongkongban jártam, a kulináris élvezetek közül legjobban a pirított kínai káposzta maradt meg az ízlelöbimbóim emlékezetében, a sült kacsa mellett. sajnos hazatérve senki sem tudta megmondani, mi az a sötétzöld, pedig igyekeztem jól leírni: sötétzöld és a spenóthoza hasonlóan összeesik hö hatására. aztán évekkel késöbb megtudtam, hogy ez a kínai káposzta (pak choi vagy pak choy). aztán újabb évejk teltek el, míg sikerült “normálisan” elkészítenem. olyasmire, mint amire emlékeztem.

pedig nincs is nagy ördöngösség benne: jó ujjnyi vastag csíkokra vágva, elöször a fehér részét sütöm egy wokban magas hömérsékleten, néha rázogatva a fehér részét   2-3 percig, majd a sötétzöld leveleket hozzáadva további 1-2 percet. ennyi idö alatt a fehér rész roppanós marad, a zöld szépen, ahogyan kell, összeesik. a legfinomabb akkor lesz, ha szezámolajon sütjük és szezámmaggal megszórva tálaljuk.

azért, hogy ne magában kelljen ennünk bár nálam úgyis jöhetne, pl.  egy kis osztrigaszósszal leöntve,  lett még hozzá marhahús: hosszú csíkokra vágva, amelyet félórára összekevertem egy kevés szezámolajjal, egy ek szezámolajjal és egy apróra vágott csilivel, mielött wokban  megsütöttem. elözöleg wegy kis tálban összekevertem 2 ek szójaszószt egy összenyomott fokhagymacikkel, egy kis darab apróra vágott gyömbérrel, 1 tk kúkoricakeményítövel és 1 dl alaplével. ezt a szóst öntöttem a megsütött marhahúshoz, 2 percet forraltam, míg elkezdett besürüsödni.

amíg megfött a rizs, éppen elkészült a hús is. 

als ich vor einigen jahre in hongkong war, hat mich kulinarisch der pak choi am meisten beeindruckt neben der gebratenen ente. vom urlaub wieder zurück, hat mir leider keiner sagen können, was das eigentlich für gemüse war, geschweige denn, wo man es bekommt. jahre später habe ich erfahen, dass es pak chio ist und noch einige jahre später habe ich es selber so ähnlich  hinbekommen, wie ich es in erinnerung hatte.

es ist eigentlich recht simpel: den strunk abschneiden, die blätter einzeln waschen (die kleineren pak choi´s kann man auch im ganzen anbraten),  in einem heissen wok in etwas sesamöl zuerst die weissen teile 2-3 minuten bei hoher hitze anbraten, dann die grünen blätter dazugeben und weitere 1-2 minuten braten, ggf. noch ein wenig sesamöl dazugeben. mit sesamkernen bestreuen und ggf. etwas austernsauce dazugeben. 

obwohl ich es auch so ohne alles essen könnte, gab es heute rindfleisch dazu. während der reis gekocht hat, war das fleisch  auch fertig.

ein 200  g  stück rinderhüfte habe ich in dünnen streifen geschnitten, mit sesamöl, 1 el sesamkernen und einem klein gehackten chili vermischt. in einer kleinen schüsselchen habe ich 2 el sojasauce mit 1 tl maisstärke, einer kleingehackten knoblauchzehe, einem stück kleingeschnittenen ingwer und 1dl rinderbrühe verrührt. 

das marinierte fleisch kann eine halbe stunde zwar ruhig mal stehen bleiben, wenn dafür aber keine zeit ist, kann man gleich weitermachen und das fleisch in heissem sesamöl 2-3 minuten anbraten. die soße dazugeben und 2 minuten leicht köcheln lassen, bis die soße etwas eindickt.