vörösboros szilvabefött – rotwein-pflaumen

az úgy kezdödött, hogy vettem a múlt hétvégén egy kiló nagyszemü ringló-féle szilvát. sütni szerettem volna, de úgy alakult, hogy se a múlt hétvégén, sem ezen nem volt rá idöm. a szilvát pedig már ideje volt feldolgozni. így lett belöle vörösboros szilvabefött, amely terveim szerint sült húsok méltó kíséröje lesz. feltéve, ha marad belöle a sült húsig. sült híján vanília-fagyival is nagyon finom…

2,5 dl vizet 15 percet forraltam 8 evökanál nádcukorral, egy vanília rúddal, fahéjjal és csillagánizzsal.  ekkor hozzáadtam a negyedekbe vágott szilvát és 3-5 percet hagytam alacsony tüzön föni. a szilvát egy kiforrázott beföttesüvegbe mértem és az übveget lezártam. a sziruphoz öntöttem 1 dl vörösbort és további 10 percet forraltam, majd ráöntöttem a szilvára.  hagytam kihülni, majd a hütöben hagyom állni a sült húsig.  

es sollte ursprünglich ein pflaumenkuchen werden… zumindest habe ich es so geplant, als ich am letzten wochenende ein kilo pflaumen gekauft habe. doch weder vor einer woche, noch an diesem wochenende hatte ich die zeit und muße, gemütlich zu backen. da die pflaumen aber dringend auf weitere verarbeitung gewartet haben, wurde heute pflaumen in rotwein daraus. nach meinen vorstellungen werden die rotwein pflaumen zu einem braten sehr lecker schmecken. vorausgesetzt, es bleibt von den pflaumen was übrig, bis es bei uns einen braten gibt. die schmecken übrigens auch zum vanille-eis sehr lecker.

0,25 l wasser mit 8 el rohrzucker, vanillie-schote, zimt und sternanis 15 minuten köcheln lassen. die geviertelten pflaumen in den sirup geben und weitere 3-5 minuten leicht köcheln lassen (sie sollten nicht zerfallen). die pflaumen in ein einmachglas geben und zudecken. den sirup mit 0,1 l rotwein weitere 15 minuten köcheln lassen und zum schluss auf die pflaumen geben. das glas fest verschließen, auskühlen lassen und im kühlschrank lagern.    

áfonyalekvár

úgy adódott a múltkorában, hogy két kisdoboz áfonyát vettem a spar-ban. csak otthon vettem észre, hogy kisebb vagyont hagytam ott értük. mivel hazafelé még a sarki zöldséges mellett mentem el, láttam, hogy ott is szép az áfonya, át is siklott a tekintetem az  árán – mint utólag kiderült pont feleannyiért. kicsit idegesített a dolog, mert általában szoktam figyelni arra, hogy mit mennyiért veszek. föleg pedig, hogy  a blokkot különben utólag nem is nagyon szoktam nézegetni.

 

ha a blokkot  csak simán kidobtam volna, kíméltem volna az idegeimet. de nem így történt és milyen jó, különben nem föztem volta áfonyalekvárt. felbuzdulva a sárgabarack-lekvár sikerén, leszaladtam még néhány doboz áfonyáért a sarki zöldségeshez és úgymond féláron vettem szép nagyszemü áfonyát. így középáron jutottam a lekvárnak valóhoz.

2 kg áfonyát összekevertem 1 kg befözöcukorral és lassú tüzön 10 percig föztem. a lekvárt frissen kimosott üvegekbe töltöttem, meglöttyintettem  egy evökanál pálinkával (a biztonság kedvéért), a tetejüket rácsavartam, pár percre az üvegeket felfordítottam, majd szárazdunsztba pakoltam és egy hétig állni hagytam, mielött a spájzba kerültek:

sárgabaracklekvár

korán reggel kiszaladtam a kertbe, szedtem egy szakajtó sárgabarackot és nekiálltam sárgabaracklekvárt fözni. még tegnap megkértem mr. R.-t, hogy ugyan hozza már le a padlásról az alig egy hete felcuccolt beföttes üvegeket amelyek elötte két évig a spájzban porosodtak…

na jó, kicsit módosítok a fentieken: a barackot tegnap vettem a sarki török zöldségesnél, miután felizgattam magam azon, hogy  a fagyigépem nem müködött. így ki kellett találnom valamit, mihez is kezdjek a mai majdnem teljesen szabad napommal. még sosem készítettem lekvárt, mert saját kert híján vennem kell a gyümölcsöt, amit itt gyakran még szezonban is sokszor tényleg aranyárban mérnek. így ha összeszámolom, mennyibe kerül egy üveg lekvár befözése, könnyen oda jutok, hogy annyiból a legeslegjobb minöségü lekvárt is megtudom venni. persze tudom én, hogy az nem olyan, mint a saját…

de mi  nem is vagyunk  nagy lekvárevök. tegnap bevásárláskor már feltünt, hogy kedvezö áron van a sárgabarack és amikor barátném mesélte, hogy ö bizony épp sárgabaracklekvárt készít, kedvet kaptam hozzá. mert hát a sárgabaracklekvár az mégis csak más, több mint lekvár,  valami külön csoda: nincs nélküle se palacsinta, se diós vagy grízes tészta, se zserbó. tehát még akkor is elfogy, ha az ember nem szokott lekváros kenyeret enni. így hát nem maradt más választásom: leszaladtam  hat órakor és egy kosár barackkal tértem haza. az este folyamán igyekeztem nem túl sokat enni belöle, miközben a lekvárrecepteket tanulmányoztam az interneten. jegyzeteltem vagy egy oldalnyit és közben kikristályosodott, hogyan fogom készíteni: héja nélkül, nem-turmixolva, csak zselésítöcukorral, egy löttyintés barackpálinkával a tetején (konzerválóként), forrón fejre állítva, szárazdunsztba állítva.

kb. 2,5 kg sárgabarackot megmostam, majd huszasával egy nagy lábas forrásban lévö vízbe tettem öket, ahonnan gyorsan ki is kapkodtam öket, majd lehúztam a héjukat, kimagoztam (a magokat nem dobtam ki). a barackot megmértem (éppen 2 kg lett) és egy nagy fazékban összekevertem egy citrom levével és 1 kg zselésítö cukorral. gyakori kevergetés mellett felföztem és kb. 30 percig föztem, ezalatt szépen szét is estek a barack-felek. egy kistányérra csöppentve ellenöriztem, hogy zselésedik-e. remekül zselésedett. a lekvárt a forrón kimosott üvegekbe töltöttem, az üvegek  felét meglocsoltam egy-egy evökanál sárgabarack pálinkával (és megjelöltem az üvegek tetejét egy A-val), majd az összes lekvárosüveget becsomagoltam újságpapírba és fejreállítva egy kartondobozba tettem, amelyet pokrócba csavartam és egy garnitúra “vendég”-ágynemüvel megpakoltam.