murok marci pesztója – pesto nach murok marci

ecetes tárkonnyal pürésítettem egy friss gyömbérdarabot.  friss kenyérrel és humusszal ettük.

estragon (in essig eingelegt) wurde mit frischem ingwer püriert. mit frischem brot und hummus serviert.

tört paszuly – weisse bohnen

 

hozzávalók 2 személyre:

25 dkg fehér szárazbab
babérlevél, só

2-3 nagyobb fej hagyma
4 ek olaj

pirospaprika

(alternatív: szalonna vagy házi kolbász)

gyors (már ha a babot elözö este nem felejtettük el beáztatni), szinte el nem rontható erdélyi étel.

szóval a babot elözö este beáztatom. másnap leöntöm róla a vizet és friss vízben teszem fel só nélkül, 2 babérlevéllel föni. addig fözöm, amíg a paszulyszemek kezdenek szétmenni. a levét leszüröm egy külön edénybe és félreteszem. mixerrel pépesítem, sózom és adok hozzá egy kis csípös paprikát. a fözöléböl is öntök rá, annyit, hogy elég híg legyen. melegen tartom.

a vékony szeletekre vágott hagymát olajon megpirítom.

a tört paszulyt tényérokba szedem, jó sok hagymát teszek rá, megszórom pirospaprikával és jó sok savanyú káposztával tálalom. nem kötelezö, de szerintem nagyon jól illik hozzá egy kis kisütött szalonna vagy házi kolbász.

für 2 personen:

250g weisse bohnen

lorbeerblätter, salz

2-3 mittelgroße zwiebeln
4 el öl

paprikapulver

(alternatív: speck oder ungarische knoblauch-paprikawurst)

die bohnen für die nacht einweichen, am nächsten tag das wasser abgießen und im frischen wasser ohne salz, mit 2 lorbeerblättern weich kochen, bis sich die dünne haut der bohnen anfängt aufzuplatzen. das wasser abgießen, das kochwasser dabei auffangen.  mit einem stabmixer die bohnen pürieren, salz, scharfes paprikapulver und etwas vom kochwasser hinzugeben. warm stellen.

die in dünnen ringen geschnittenen zwiebeln in etwas öl goldgelb anbraten.

die bohnen auf tellern anrichten, die zwiebeln darauf verteilen, mit etwas paprikapulver bestreuen und mit sauerkraut servieren. ein wenig ausgelassener speck und angebratene ungarische wurst passt wunderbar dazu – auch ohne schmeckt jedoch dieses einfache und schnelle (sofern man eingeweichte bohnen im haus hat) essen aus siebenbürgen köstlich.

medvehagyma gyorsan – bärlauch auf die schnelle

nem is recept, tovább tart leírni, mint elkészíteni és enni. 1 dl tejfölt összekevertem 1 dl natúr joghurttal, két nagy marék medvehagymával. pirítóssal, pici sóval megszórva nagyon finom…

eigentlich ist es ja kein rezept. es dauert viel länger, es zu schreiben, als fertigzumachen und essen: 0,1 l créme fraiche mit 0,1 l naturjoghurt und zwei handvoll bärlauch verrühren. auf getoastetem brot mit etwas salz einfach megalecker….

körözött – liptauer oder ungarischer paprika-quarkcréme

wieder etwas sehr schnelles und “typisch ungarisches”.

man nehme:

200g fetakäse (ruhig mal von der kräftigeren/ scharfen sorte)

200g quark

salz

etwas senf

1 kleine kleingehackte zwiebel

feuerrotes ungarsiches paprikapulver (nicht in homöopathischen mengen)

etwas frisch gemörserten kümmel (falls man es gar nicht mag, kann man es auch weglassen)

alles gut miteinander vermischen und auf brot gestrichen genießen. am besten schmeckt es, wenn man es am vortag zubereitet und eine nacht im kühlschrank stehen lässt. eilige und ungeduldige dürfen es jedoch auch sofort nach der zubereitung probieren

varianten:

– statt quark  hüttenkäse

– statt zwiebel schalotte oder knoblauch

– etwas von der scharfen ungarischen paprikacréme (piros arany) dazu geben

traditionell werden dazu brot, grün-gelber paprika und tomaten gereicht.

a körözöttröl rendszeresen meg szoktam felejtkezni. aztán, amikor néha eszembe jut és elkészítem, nem tudok vele betelni.

mivel itt sajnos olyan igazi juhtúrót még nem találtam (bár már kaptam tippet, még sosem jutottam el a “lange reihe”-n lévö kelet európai boltba), érettebb fetasajtot használok. fele-fele arányban keverem az itteni túróval, amely puha és majdnem folyik,  néha hüttenkäse (cottage cheese) kerül bele. ezen kívül egy kis fej apróra vágott hagyma (vagy salotta, vagy fokhagyma), sok örölt piros paprika, egy jó csipet köménymag (a mozsárban porrá törve), só, mustár.

elmaradhatatlan hozzá a zöldpaprika és a paradicsom.

válság-vacsora – abendessen zu krisenzeiten

ma este nagyon büszke voltam magamra. pontosabban arra, hogy este fél hétkor biciklivel tekertem haza – annak ellenére, hogy  délután négytöl szakadt az esö és az utak ennek megfelelöen nedves avarban ill. pocsolyákban gazdagon fogadták azokat, akik ezen idöjárás ellenére  arra szánták magukat, hogy a busz helyett a hazajutásnak ezt a módját választották. nem is panaszkodhatom, a bicikliutak nem voltak zsúfoltak. ebben az is közrejátszhatott, hogy jócskán szemerkélt még az esö. mégis jobban esett így, mint a buszhoz bandukolni nem mintha messze lenne a munkahelytöl vagy otthontól, de mégis… semmi kedvem nem volt a meleg, néha elég zsúfolt, de minimum prüszkölö emberekkel teli buszba szállnom. hazafelé azon gondolkodtam, mit is fogunk vacsorázni, de semmi sem jutott eszembe. bevásárolni meg föleg nem volt kedvem – egyrészt már lassan 7 felé járt, másrészt a sarki plus-t épp nettóvá építik át. így lett abból vacsora, amit itthon találtam.

a szardíniakrém pirítósra 3 perc alatt elkészül és nem kell hozzá jó minöségü szardínián (egészben legyenek azok a kis ronda olajos halak)  és puha vajon kívül semmi. persze örül egy kevés citromlének, néhány tekerésnyi borsnak és pár szál petrezselyemnek – de mindezek nélkül is élvezhetö pirítóssal elfogyasztva. én az olajat le szoktam önteni róla és a halat a puha vajjal egy villával dolgozom össze. mr. nokedli is szereti, bár elötte tradicionálisan megkérdezi, hogy macskakaját eszünk-e?

sardinen auf toast: 1 dose sardinen abtropfen lassen und (mithilfe einer gabel) mit weicher butter (1-2 el) zu einer streichfähigen creme zerdrücken/ verrühren. mit einem spritzer zitronensaft + frisch gemahlenem  pfeffer + petersilien abschmecken.

mr. nokedli pfelgt vor dem verzehr die frage zu stellen, ob wir heute wieder katzenfutter essen?

barbie-baba kedvence…

persze a színe miatt… öt perc alatt készen van – feltéve, ha van hétvégéröl maradt 2 db sült céklánk. (ha nincs, akkor a frisset vágjuk egészen vékony csíkokra és fözzük 5-10 perc alatt puhára.)  keverjük össze apróra vágott fokhagymával, sóval, borssal, kevés olívaolajjal és egy natúr joghurttal. egy maréknyi petrezselyem is mehetett volna rá, ha lett volna. jót tesz neki, ha egy órát a hütöben pihentetjük, aztán már fogyaszthatjuk is.

vigyázat: szem-szájnak ingere és függöséget okozhat, még olyanok körében is, akik különben azt állítják, hogy nem szeretik a céklát.  

padlizsánkrém

egy  kedves barátom visszaérkezett budapeströl. ez  alkalomból (na és persze a macskák “átadásával” kapcsolatban is) találkoztunk pénteken este. az elöétel egy nagyon finom padlizsánkrém volt:

hozzávalók (2 éhes embernek):

2 padlizsán (180 fokon 1,5 órát sütve)

1/4 hagyma reszelve

2-3 evökanál olívaolaj (“amennyit felvesz”)

só, bors, 1/4 –1/2 citromlé (frissen facsart)

a megsült padlizsánt kivájjuk a héjából és a többi hozzávalóval egy botmixerrel összekeverjük. az olívaolajat, citromlevet, sót, borsot érdemes apránként hozzáadni és a krémet kóstolgatni, amíg a kívánt konzisztenciát és ízhatást sikerül elértük. a siker titka, a jól megsült padlizsán és a nem túl sok (de nem is kevés) füszerek egyensúlyában rejlik. 

avokádó-krém

köszönöm a lelkes találgatásokat. azoknak lett igaza,  akik valamilyen kenyérre kenhetöre tippeltek.

kedvelem az avokádót. csupán  az szokott némi gondot okozni, hogy  néhány napig (nálam általában 4-6, de lehet kicsit több is) a megvásárlása után érni hagyni kell. így aztán jó néhány napra elöre kell tervezni tudni.  akkor jó, ha a héjat picit megnyomva érezzük, hogy puha kezd lenni. vigyázat: ha a vékonyabb végét nyomjuk meg, ott lehet, hogy már puha, de a vastagabb része attól még lehet kemény. érdemes a vastagabb részén kísérletezni. ha félérett állapotban próbáljuk hasznosítanmi, fel kell készülnünk arra, hogy bizony inkább szappanízü, mintsem élvezhetö örömökhöz jutunk fogyasztásakor. ha viszont túlérett, akkor hosszú szálkás részek keletkeznek benne (mint a mangóban is), amelyek szintén nem igazán élveezetesek. emellett be is barnul és íze olajos szardíniához lesz hasonlatos.

ha ennek ellenére mégis avokádó-vásárlásra szánja el magát az ember, némi tapasztalattal igazán finom élvezetekre készülhet fel. aki mer, az nyer alapon. az avokádókrém elkészítésének rengeteg fajtája létezik, én nem szoktam túlbonyolítani: fokhagyma, só, bors, pici citromlé és egy kevés joghurt (vagy tejföl) felhasználásával összeturmixolom az avokádót és mi pirítósra vagy friss kenyérre kenve, paradicsommal, paprikával, olívabogyóval esszük. az arányok ízlés kérdése, nálunk mindig csak szemre készül. lehet bele tenni snidlinget, mentát, petrezselymet – vagy amit akartok.  nálunk gyakori szombat délutáni “köztes-étkezésre”: olyankor általában késön reggelizünk és ritkán van kedvem délre ebédet fözni, inkább hat-hét körül szoktunk vacsorázni. párom pedig reggeli után 2-3-4 órával már enne valamit. ilyenkor vagy egy szendvicst kap, vagy egy avokádókrémet. elöbbit egyedüli fogyasztásra, utóbbit meg kell, hogy ossza velem, mert az avokádókrémnek sohasem tudnék ellenállni. a legviccesebbnek azt tartom, hogy mindig meg szokta kérdezni, hogy ez micsoda?

fdh: tapenade fenyömaggal és fügével

az elmúlt napok megint sok munkával teltek. olyannyira, hogy tegnap még bevásárolni sem volt idöm. így abból kellett varázsolnom, ami a hütöben volt, úghogy ez is amolyan fdh-vacsora lett. a múlt heti tapenade olyan jól sikerült, hogy valami hasonló kenyérre kenhetöt szerettem volna készíteni. még jó, hogy az utolsó (tényleg a legeslegutolsó zárás elötti) pillanatban sikerült egy ciabatta-kenyeret kapnom a sarki pékségben.

hozzávalók: egy marék pirított fenyömag, egy marék olívabogyó, 2 szardella-filé, 1 ek kapribogyó, egy marék bazsalikom-levél. a konyhai turmixgépben felaprítom a hozzávalókat (egy pici sót sem téve hozzá, mert a szardella elég sós – találjátok ki, honnan tudom…) pirítóskenyéren, egy pohár vörösborral nagyon finom és gyors vacsora. a füge ugyan szép dekoráció, de nem feltétlenül szükséges.

tapenade–féle sokmindenhez

a paradicsomleveshez csináltam egy (pirítós)kennyérre kenhetö krémet.

a tapenade alapösszetevöi: fekete olívabogyó, kapribogyó, szardella, olívaolaj, citrom, bazsalikom – ezelk közül nekem tegnap csak olívabogyóm volt (abból is csak néhány fekete példány, de legalább néhány  zöld is volt). így aztán kicsit változtatva az eredeti recepten (ami nem nagy kunszt, mert “eredeti” tapenáde-recept legalább annyi van, mint ahány “echte ungarische” paprikáskrumpli-recept) ez a finomság született:

a hozzávalókat (egy marék zöld-fekete olívabogyó, egy marék frissen pörkölt mogyoró, egy marék bazsalikomlevél) összeturmixoltam 2 evökanál olívaolajjal – és kész. nem kell pépesíteni, akkor igazán jó, ha kicsit darabos.pirítósra az igazi, ízlés szerint lehet picit sózni. nagyon finom volt a paradicsomleves kíséröjeként. de egy pohár vörösbor mellé is el tudom képzelni.