vörösboros bárány, sütöben sült hegyes fehér káposztával – Lamm in Rotwein geschmort und mit Spitzkohl im Ofen gebraten

karalábéfözelék darálthússal töltött paprikával

csalánfözelék/ brennessel-gemüse

valentin-napra: okra puliszkával – okraschoten mit polenta

okra olívaolajon megsütve, hagymával, római köménnyel, borssal, csilivel.

die okraschoten in olivenöl, mit zweibeln, kümmel, pfeffer und chili gebraten.

kelkáposzta-fözelék – wirsingkohl-gemüse

legyünk öszinték: a kelkáposzta a legtöbbeknél nem tartozik a nagy kedvencek közé.  kelkáposztafözelék és menzaszag. a közétkeztetésben tapasztalt kellemetlen (szag)emlékek sokakat megakadályoznak abban, hogy otthon is elkészítsék. de mindennek eljön egyszer az ideje. mint ahogyan azt bächer iván olyan találóan megfogalmazta, „a kelkáposzta- főzelékhez meg kell érni. ahhoz túl kell esni mindazokon a banális törté­néseken, amelyeken túl kell esni óhatatlanul.” otthon fele annyira sem lesz büdös, mint a menzai emlékeinkben, ráadásként pedig sok fehérjét, ásványi anyagot, C-, B1- és B2-vitamint tartalmaz.

hozzávalók:

1/2 kelkáposzta (vékony csíkokra vágva)

3-4 nagyobb krumpli (apró kockákra vágva)

0,3-0,5 l víz

4-5 cikk fokhagyma (de inkább több, mint kevesebb)

mozsárban tört köménymag  (jó sok)

só

a rántáshoz: 1 ek olaj, 2 tk liszt, örölt paprika, víz

a krumplit,  a kelkáposztát, a fokhagymával, köménnyel és sóval kevés vízben 10 perc alatt megfözöm, berántom.

 zugegeben gehört der wirsingkohl nicht zu den lieblingsgemüsesorten der ungaren. schuld daran mögen kindheitserinnerungen sein. jeder von uns hat diesen durchdringenden wirsingkohl-gemüse-geruch aus der schulzeit in der nase, der uns jahrzehntelang danach noch daran hindert, das wirsinkohlgemüse zu hause zuzubereiten. glaubt mir, es stinkt nicht einmal halb so schlimm, wie in unserer erinnerung. obendrein ist der  wirsingkohl reich an eiweiss, mineralstoffen sowie an C-, B1- és B2-vitaminen. ich brauche nicht zu betonen, dass es auch noch schnell zuzubereiten und sehr lecker ist.

zutaten:

1/2 wirsingkohl (in dünnen  streifen geschnitten)

3-4 große kartoffeln ( in kleine würfel geschnitten)

0,3-0,5 l wasser

4-5 knoblauchzehen (eher mehr, als weniger)

kümmel (frisch gemörsert)

salz

für die mehlschwitze: 1 el öl, 12 tl mehl, paprikapulver, wasser

den wirsingkohl, die kartoffeln, die knoblauchzehen mit salz und kümmel in ca.  10-15 minuten fertigkochen. mit der mehlschwitze binden. 

könnyü paradicsomos káposzta – tomatenkohl – light

a paradicsomos káposzta nem tartozik a legkedveltebb ételek közé. nem igazán értem, miért, semmi különleges “nem-szeretem”-dolog nincsen benne. talán sokakban az ehetetlen  menzai variáció hagyott mély nyomot, amelyre én szerencsére nem emlékszem.  emlékszem viszont a számomra élvezhetetlen menzai paradicsomos krumplifözelékre, amelyre azóta sem fájt a fogam. ennyit a menza traumatikus hatásáról.

eddig mindig árpagyönggyel készítettem, ma este viszont annyira spontán vettem egy fej fehérkáposztát, amely lapos volt, de annyira friss és csábító, hogy nem álltam meg nem megvenni. ez a fajta káposzta nem gömbölyü, hanem olyan lapos, mintha átment volna rajta egy kisebb úthenger. azt írták róla, hogy nincs átható káposzta szaga. tényleg nincs, viszont a levelei pont úgy néznek ki, mint a “rendes” fehér káposzta. ráadásul 5 perc alatt megfött  és ízre is nagyon finom. mivel gersli nem volt itthon, pár perc alatt elkészült. a hagyományos elkészítési módo(mo)n kicsit változtattam.

2 ek olívaolajon megfuttattam egy közepes fej nyolcba vágott vöröshagymát és két cikk fokhagymát. megszórtam egy jó csipet római köménnyel, rádobtam a vékony csíkokra vágott káposztát, sóztam, egy kis csilipaprikát tettem hozzá. felöntöttem  0,5 liter paradicsomlével és egy fél tubus paradicsom sürítménnyel. 5 percet föztem közepes lángon, majd lefedve az elzárt tüzhelyem hagytam pár percet állni.  petrezselyemmel megszórva és olívaolajjal meglocsolva tálaltam.

az egyetlen rossz benne az a szokásom, hogy langyosan és hidegen is képes vagyok rájárni, így nem marad belöle holnap estére sok… 

ein klassiker der ungarischen “arme-leute-küche”. supereinfach und schnell mit wenigen zutaten  gekocht. alks ich heute abend beim einkaufen diesen merkwürdigen kohl, namens jaroma entdeckt habe, habe ich ihn ohne darüber nachzudenken, was daraus wird, in meinen einkaufskorb gelegt.  diese für mich neue kohlsorte sieht aus, als wenn ein laster über den kohlkopf gefahren wäre. platt. dafür soll es sich um einen urtyp von kohl handeln, der “kein typischern kohlgeruch beim kochen, dafür eine außerordentliche form” hat. ich hatte scheinbar und unbewusst wieder mal lust auf kohl. vielleicht liegt es einfach  am herbstlichen wetter, denn kohlgerichte sind was für die kälteren tage. und meistens sehr deftig. nicht so meine  heutige variante. die könnte als italienische  rezeptvariante durchgehen. leicht, schmackhaft und superschnell zubereitet.

man nehme einen jaroma-kohl (ersatzweise einen spitzkohl) schneide ihn in streifen. in 2 el olivenöl eine in achteln geschnittene zwiebel und 2 knoblauchzehen glasig werden lassen. eine gute prise gemahlenen kreuzkümmel sowie den kohl dazugeben, salzen und eine chilischote dazugeben. mit 0,5 liter tomatensaft aufgießen und   eine halbe tube tomatenmark dazugeben. in 5 minuten auf mittlerer hitze köcheln lassen, danach 5 minuten auf der ausgeschalteten herdplatte stehen lassen. mit petersilie bestreut und mit ein paar olivenöltropfen servieren.

das gericht hat zwar kaum kalorien, aber einen großen nachteil: man kann mit dem essen einfach nicht aufhören. egal ob heiss, lauwarm oder kalt – ein paar löfel gehen immer noch rein…

das klassische rezept ist hier zu lesen.

egzotikus lencsefözelék

két napja szinte csak teán élek. ami nem feltétlenül baj. így legalább nem terhelem a szervezetemet még az emésztéssel is. még az is lehet, hogy hétföre majd a mérleg is kevesebbet mutat.  de azért néha csak kell enni is. valamit, amivel nem kell sokat bíbelödni, szinte magától is megfö. és az sem árt ha egy kis íze is van. bár ízeket jelenleg nemigen érzek.

az én egzotikus lencsfözelékem kiválóan alkalmas a fenti esetben. a legjobb talán mégis benne, hogy könnyen csúszik és rágni sem kell sokat.

egy kis fej hagymát és egy cikk fokhagymát üvegesre pirítottam. ezalatt meghámoztam két répát és 2 krumplit, majd feldaraboltan rádobtam a hagymára, megszórtam egy kávéskanál cukorral, római köménnyel, curryvel – pár percig közepes tüzön kevergettem, majd felöntöttem fél liter vízzel, sóztam,  korianderrel, csilivel,  csipet fahéjjal és vaníliával, 2 babérlevéllel füszereztem, majd hozzáadtam 20 dkg vörös lencsét és 15 perc alatt hagytam puhára föni. tálaláskor megszórtam petrezselyemmel.

egzotikus füszerek nélkül is készíthetö és úgy is nagyon finom. 

szeret – nem szeret: töfközelék pörkölttel – cukkiniböl

a tökfözelék polarizálja a magyar lakosságot: gyerekként van aki szereti, van aki nem. általában az utóbbi.  aztán felnött korban valahogy megszereti az ember. lehet, hogy a tökfözelékhez is fel kell nöni? persze ha visszaemlékszem gyerekkorom menzai sápadt tökfözelékeire a csimbókos sertéspörköltnek nevezett valamivel a tetején – hát nekem sem volt kedvenc ételem az biztos. otthon viszont mindig finom volt, legtöbbször csirkemájjal a tetején. amit viszont régen nem nagyon szerettem, az a kapor volt. egy kevés elment, söt hiányzott, ha nem volt (mint pl. a menzán),  de semmiképpen sem szerettem, ha dominált a kapor íze. úgy látszik, nekem ahhoz kellett felnönöm. ami egész jól sikerült, mert a tegnapi tökfözelékbe belekerült egy egész csokorral – és nagyon ízlett. jó hír a tökellenzöknek, hogy lehet cukkiniböl is készíteni. nekem muszáj, mert itt nem lehet rendes tököt kapni.  talán furcsán hangzik, hiszen nem tartozik az otthoni klasszikus  vendégváró-ételek közé, de itt többször “teszteltem vendégeken” és büszkén jelenthetem ki, hogy eddig mindenkinek nagyon ízlett  és nem volt olyan, hogy valaki ne repetázott volna belöle. mr. R. tegnap azt állította, hogy a TOP 3 ételeinek egyike. én a legjobban a pörkölt zaftját szeretem friss kenyérrel óvatosan kitunkolni, hogy a kenyér piros legyen…. azt hiszem, ez még olyan menzai emlék…

2 személyre: 1 kis fej hagymát kevés olajon megfuttatok, késhegynyi örölt pirospaprika megszórok, ráteszem a 6 legyalult közepes cukkinit és  kevés só + kevés víz hozzáadásával puhára fözöm. ez kb. annyi ideig tart, míg  1 ek lisztet elkeverek 1 dl tejszínnel + 1 dl tejföllel, majd hökiegyenlítéssel behabarom a cukkinifözeléket, egyszer felfözöm, majd hozzáadom a kaprot és  a kikapcsolt tüzhelyen állni hagyom.

a pörkölthöz egy kevés olajon üvegesre pirítok egy nagy fej apróra vágott vöröshagymát, sok-sok pirospaprikával megszórom, kevés vízzel felöntöm és hozzáadom a félkiló felkockázott csirkemellet. megpirítom, sózom, adok hozzá egy csipet köményt és ha szükségesnek látom, egy kevés vizet. fedö alatt “zsírjára” sütöm (már amennyire csirkemellett zsírjára lehet sütni).

ár:  € 5,00 – ebböl az adagból mi kétszer ettünk…

karalábéfözelék

harmatosan friss karalábé mosolygott rám a sarki török zöldségesnél. gondoltam, ha csak magában rágcsálom el öket, akkor is viszem öket, annyira szépek voltak. még akkor nem tudván, mi lesz belölük. aztán itthon egy pillantás a hütöbe: tejföl mindig van, egy szójás fasírt ugyan nincs mindig, de most éppen volt – és vagy gyorsan fel kellett használnom, vagy…. így született meg a nagy ötlet és készítettem életemben elöször karalábéfözeléket.

a két karalábét meghámoztam és kockákra vágtam (ezen müvelet nem volt kivitelezhetö nassolás nélkül). majd feltettem sós vízben föni. félidöben beledobtam az apróra vágott karalábészárat/-levelet.  egy tejfölt  elkevertem egy evökanálnyi liszttel és a készre (értsd: roppanósra) fött karalábé levéböl apránként 10 evökanálnyi forró levet kevertem a lisztes tejfölhöz (így nem lesz csomós a fözelék), mielött a tejfölös-lisztes-karalábéleves keveréket a lábasba öntöttem. 2 percig lassú tüzön forraltam, kicsit kavargattam. frissen reszelt szerecsendióval, egy kevés frisssen örölt fehérborssal, egy pici sóval, petrezselyemmel ízesítettem.