finom-fözelék (nem paleo)

répa, borsó, cukkini, édeskömény-zöld

töltött káposzta – gefüllter sauerkraut

kelkáposzta-fözelék – wirsingkohl-gemüse

legyünk öszinték: a kelkáposzta a legtöbbeknél nem tartozik a nagy kedvencek közé.  kelkáposztafözelék és menzaszag. a közétkeztetésben tapasztalt kellemetlen (szag)emlékek sokakat megakadályoznak abban, hogy otthon is elkészítsék. de mindennek eljön egyszer az ideje. mint ahogyan azt bächer iván olyan találóan megfogalmazta, „a kelkáposzta- főzelékhez meg kell érni. ahhoz túl kell esni mindazokon a banális törté­néseken, amelyeken túl kell esni óhatatlanul.” otthon fele annyira sem lesz büdös, mint a menzai emlékeinkben, ráadásként pedig sok fehérjét, ásványi anyagot, C-, B1- és B2-vitamint tartalmaz.

hozzávalók:

1/2 kelkáposzta (vékony csíkokra vágva)

3-4 nagyobb krumpli (apró kockákra vágva)

0,3-0,5 l víz

4-5 cikk fokhagyma (de inkább több, mint kevesebb)

mozsárban tört köménymag  (jó sok)

só

a rántáshoz: 1 ek olaj, 2 tk liszt, örölt paprika, víz

a krumplit,  a kelkáposztát, a fokhagymával, köménnyel és sóval kevés vízben 10 perc alatt megfözöm, berántom.

 zugegeben gehört der wirsingkohl nicht zu den lieblingsgemüsesorten der ungaren. schuld daran mögen kindheitserinnerungen sein. jeder von uns hat diesen durchdringenden wirsingkohl-gemüse-geruch aus der schulzeit in der nase, der uns jahrzehntelang danach noch daran hindert, das wirsinkohlgemüse zu hause zuzubereiten. glaubt mir, es stinkt nicht einmal halb so schlimm, wie in unserer erinnerung. obendrein ist der  wirsingkohl reich an eiweiss, mineralstoffen sowie an C-, B1- és B2-vitaminen. ich brauche nicht zu betonen, dass es auch noch schnell zuzubereiten und sehr lecker ist.

zutaten:

1/2 wirsingkohl (in dünnen  streifen geschnitten)

3-4 große kartoffeln ( in kleine würfel geschnitten)

0,3-0,5 l wasser

4-5 knoblauchzehen (eher mehr, als weniger)

kümmel (frisch gemörsert)

salz

für die mehlschwitze: 1 el öl, 12 tl mehl, paprikapulver, wasser

den wirsingkohl, die kartoffeln, die knoblauchzehen mit salz und kümmel in ca.  10-15 minuten fertigkochen. mit der mehlschwitze binden. 

csicseriborsós paradicsomleves – tomatensuppe mit kichererbsen

gyakran elöfordul, hogy rákattanok valamilyen alapanyagra vagy kombinációra aztán anélkül, hogy észrevenném, újra meg újra majdnem ugyanazokat fözöm. most ilyen a csicseriborsó és a paradicsomkonzerv keveréke. az éven már harmadszor készítettem (itt és itt). a hozzávalók végszükség esetére minden kamrába javasoltak. a belölük készült vacsora pedig 10 perc alatt elkészül.  elöször egy kevés ghít  felforrósítottam, örölt csilivel megszórtam és kisütöttem a spanyol  fokhagymás szalámikat (kolbász jobb lett volna, de nem volt itthon). miután kiszedegettem a szalámikarikákat, a zsiradékhoz öntöttem egy konzerv paradicsomot, egszer felföztem, sóztam, borsoztam, majd beletettem a lecsöpögtetett/ leöblített csicseriborsót és egy jó marék fagyasztott zöldbabot. 5 percig kis lángon összeföztem. tálaláskor a sült szalámival és friss petrezselyemmel tálaltam. 

immer wieder passiert es: ohne dass ich es merke, finde ich bestimmte zutaten bzw. kombinationen einfach nur toll.  und koche mit denen innerhalb von wenigen wochen mehrere varianten. diesmal sind es kichererbsen und tomaten  (wie hier und hier).

zuerst habe ich etwas ghi erhitzt, chilipulver dazugegeben und einige spanische salamischeiben angebraten (wurst, wie chorizo wäre geeigneter gewesen, aber ich hatte keine im kühlschrank). die salami-scheiben  rausgenommen, eine dosentomate dazugegeben, kurz aufgekocht, gesalzen und gepfeffert. dann kamen die kichererbsen aus der dose dazu (gut abgetropft) sowie eine handvoll grüne bohnen aus dem tiefkühlfach. nach 5 minuten kochzeit wurde die suppe mit den gebratenen salamischeiben und frischer petersilie serviert.  

sütöben sült babgulyás – bohnengulasch im ofen gebacken

meg lehetett volna fözni egy nagy fazékban is, de nekem csak egy tényleg nagyon nagy van (meg egy nagyon kicsi) és nem akartam 1 hétre valót fözni két embernek. másrészt pedig izgatott, hogy milyen lehet a sütöben elkészíteni a levest (ugye a franciák kedvelik az ilyesmiket).

néhány hete ugyanis boldog tulajdonosa vagyok a képen látható öntöttvas edénynek. a francia gyártmányú staub edények állítólag egy életen át simán kibírnak mindenféle konyhai tortúrát. áruk ennek megfelelöen borsos, de ezzel kárpótol minket az a sok-sok finomság, amellyel elláthatjuk egy életen keresztül szeretteinket. sokoldalúan használhatóak: tüzhelyen (bármilyenen), sütöben, kiválóan alkalmas alacsony hömérsékleten való fözéshez/ sütéshez, mert az öntött vas nagyon jól tartja a meleget, így egyszer felforrósítva kis hömérsékleten tovább fözve, nemcsak energiát spórolunk vele, hanem nagyon zamatos ízeket kapunk. a tetejének belsö felén ilyen kis szögecsek vannak, ahonnan a felszálló göz lecsöpög, így saját levében párolódik a zöldség, hús, miegyéb. a konkurrens a szintén francia le creuset hasonló áron kínálja hasonlóan jó minöségü termékeit. az, hogy ki melyik mellett dönt, egyéni és életreszóló döntés. olyasmi mint a fényképezök tekintetében a canon-vagy-nikon-hitvita.  egyikkel sem járunk rosszul, mindkettö többet tud, mint amit valaha is  ki fogunk tudni használni. nekem csak azért lett staub, mert 40% le volt árazva – színváltás miatt. különben paul bocuse is esküszik rá, akkor nekem csak jó lesz.

én eddig csak kenyeret sütöttem benne, ideje volt valami mást is kipróbálni.   

volt egy szép üvegben két nagy csészényi száraz tarkabab, gondoltam jó lesz majd valamikor egy bableveshez. este beáztattam (elötte persze lefényképeztem), másnap leöntöttem róla a vizet, beletettem az öntöttvasedénybe 2 füstölt pulykacombbal, babérlevéllel, egy hagymával,  pár szem borssal, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és betoltam 220 °C-ra a sütöbe. 20 perc múlva levettem a hömérsékletet és 2 órán át 150 °C-on hagytam föni. ezután bezöldségeltem (répa, zeller, karalábé, fehérkáposzta, póréhagyma), kiszedtem a húst és további szük órát föztem. ezalatt a húst kicsontoztam és visszatéve a levesbe tálaltam.

nagyon hálás étel: a maradék babból babpástétom, a húsból sonkás-sajtos-kiflik, valamint fözelékfeltét lett. 

zu beginn ein kleiner hinweis: man kann diese bohnensuppen genauso gut in einem großen suppentopf auf dem herd nachkochen. ich hatte besonder gründe, dies im backofen zu tun. zum einen besitze ich nur einen riesigen suppentopf – er ist für zwei personen definitiv zu groß. mein anderer suppentopf war für eine bohnensuppe mit geräuchereter putenkeule definitiv zu klein.  zum anderen bin ich seit wenigen wochen stolze besitzerin eines gusseisernen bräters von staub. das traditionshaus staub  ist hersteller dieser wunderschönen und leider sündhaft teueren gusseisen-töpfe und bräter, die angeblich ein leben lang und noch länger halten. genauso, wie die konkurrenz, die firma le creuset. für welchen hertseller man sich entscheidet, ist eine glaubensfrage. so ähnlich, wie bei den kameras, die nikon-canon-frage. egal für welches produkt dieser hersteller mann sich entscheidet, man bekommt viel qualität und eine fülle von möglichkeiten, die man nicht einmal annähernd ausschöpfen wird.

man kann in denen  so gut wie alles kochen und backen, sie speichern lange die wärme und dadurch sind sie nicht nur energiesparend im gebrauch, sondern liefern beste geschmackliche ergebnisse. im unteretn deckenbereich sind sogenannte ausgebildet. der nach oben steigende wasserdampf sammelt sich hier und tropft wieder nach unten. dadurch wird das gargut im eigenen saft geschmort und die aromen gehen nicht verloren. wenn paul bocuse damit zufrieden ist, werde ich es wohl auch sein, oder?

ich habe bis jetzt eh nur brot dadrin gebacken, es wurde zeit etwas typisch ungarische auszuprobieren. leicht beeinflusst von der französischen art zu kochen: eile mit weile.   

am vorabend habe ich die trockenen bunten bohnen (ca. 2 tassen) im wasser eingeweicht. (nicht ohne diese vorher fotografiert zu haben). am nächsten vormittag habe ich das wasser abgegossen und die bohnen in begleitung von einigen loorbeerblätter, einem zwiebel, einigen pfefferkörnern und zwei geräucherten putenkeulen, mit wasser zugedeckt  in den ofen geschoben. bei 220 °C ca. 20 minuten, danach bei 150 °C ca. 2 stunden garen gelassen. dann habe ich möhren, lauchzwiebel, sellerie und weiss kohl dazugegeben, das fleisch rausgenommen und ca. eine stunde weiter garen lassen. in der zwischenzeit habe ich das fleisch vom  knochen gelöst und vor dem servieren wieder in die suppe gegeben. mit frischgebackenem weissbrot serviert.

diese bohnensuppe ist ein klassiker der ungarischen küche. jeder hat sein eigenes rezept und es schmeckt einfach immer.  es lohnt sich, etwas mehr zu kochen, denn die reste lassen sich wunderbar verwerten: aus den restlichen bohnen wurde die bohnenpastete, aus dem  fleisch die schinken-käse-kipferl und die “auflage” zu den kichererbsen mit tomaten.