sütöben sült babgulyás – bohnengulasch im ofen gebacken

meg lehetett volna fözni egy nagy fazékban is, de nekem csak egy tényleg nagyon nagy van (meg egy nagyon kicsi) és nem akartam 1 hétre valót fözni két embernek. másrészt pedig izgatott, hogy milyen lehet a sütöben elkészíteni a levest (ugye a franciák kedvelik az ilyesmiket).

néhány hete ugyanis boldog tulajdonosa vagyok a képen látható öntöttvas edénynek. a francia gyártmányú staub edények állítólag egy életen át simán kibírnak mindenféle konyhai tortúrát. áruk ennek megfelelöen borsos, de ezzel kárpótol minket az a sok-sok finomság, amellyel elláthatjuk egy életen keresztül szeretteinket. sokoldalúan használhatóak: tüzhelyen (bármilyenen), sütöben, kiválóan alkalmas alacsony hömérsékleten való fözéshez/ sütéshez, mert az öntött vas nagyon jól tartja a meleget, így egyszer felforrósítva kis hömérsékleten tovább fözve, nemcsak energiát spórolunk vele, hanem nagyon zamatos ízeket kapunk. a tetejének belsö felén ilyen kis szögecsek vannak, ahonnan a felszálló göz lecsöpög, így saját levében párolódik a zöldség, hús, miegyéb. a konkurrens a szintén francia le creuset hasonló áron kínálja hasonlóan jó minöségü termékeit. az, hogy ki melyik mellett dönt, egyéni és életreszóló döntés. olyasmi mint a fényképezök tekintetében a canon-vagy-nikon-hitvita.  egyikkel sem járunk rosszul, mindkettö többet tud, mint amit valaha is  ki fogunk tudni használni. nekem csak azért lett staub, mert 40% le volt árazva – színváltás miatt. különben paul bocuse is esküszik rá, akkor nekem csak jó lesz.

én eddig csak kenyeret sütöttem benne, ideje volt valami mást is kipróbálni.   

volt egy szép üvegben két nagy csészényi száraz tarkabab, gondoltam jó lesz majd valamikor egy bableveshez. este beáztattam (elötte persze lefényképeztem), másnap leöntöttem róla a vizet, beletettem az öntöttvasedénybe 2 füstölt pulykacombbal, babérlevéllel, egy hagymával,  pár szem borssal, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és betoltam 220 °C-ra a sütöbe. 20 perc múlva levettem a hömérsékletet és 2 órán át 150 °C-on hagytam föni. ezután bezöldségeltem (répa, zeller, karalábé, fehérkáposzta, póréhagyma), kiszedtem a húst és további szük órát föztem. ezalatt a húst kicsontoztam és visszatéve a levesbe tálaltam.

nagyon hálás étel: a maradék babból babpástétom, a húsból sonkás-sajtos-kiflik, valamint fözelékfeltét lett. 

zu beginn ein kleiner hinweis: man kann diese bohnensuppen genauso gut in einem großen suppentopf auf dem herd nachkochen. ich hatte besonder gründe, dies im backofen zu tun. zum einen besitze ich nur einen riesigen suppentopf – er ist für zwei personen definitiv zu groß. mein anderer suppentopf war für eine bohnensuppe mit geräuchereter putenkeule definitiv zu klein.  zum anderen bin ich seit wenigen wochen stolze besitzerin eines gusseisernen bräters von staub. das traditionshaus staub  ist hersteller dieser wunderschönen und leider sündhaft teueren gusseisen-töpfe und bräter, die angeblich ein leben lang und noch länger halten. genauso, wie die konkurrenz, die firma le creuset. für welchen hertseller man sich entscheidet, ist eine glaubensfrage. so ähnlich, wie bei den kameras, die nikon-canon-frage. egal für welches produkt dieser hersteller mann sich entscheidet, man bekommt viel qualität und eine fülle von möglichkeiten, die man nicht einmal annähernd ausschöpfen wird.

man kann in denen  so gut wie alles kochen und backen, sie speichern lange die wärme und dadurch sind sie nicht nur energiesparend im gebrauch, sondern liefern beste geschmackliche ergebnisse. im unteretn deckenbereich sind sogenannte ausgebildet. der nach oben steigende wasserdampf sammelt sich hier und tropft wieder nach unten. dadurch wird das gargut im eigenen saft geschmort und die aromen gehen nicht verloren. wenn paul bocuse damit zufrieden ist, werde ich es wohl auch sein, oder?

ich habe bis jetzt eh nur brot dadrin gebacken, es wurde zeit etwas typisch ungarische auszuprobieren. leicht beeinflusst von der französischen art zu kochen: eile mit weile.   

am vorabend habe ich die trockenen bunten bohnen (ca. 2 tassen) im wasser eingeweicht. (nicht ohne diese vorher fotografiert zu haben). am nächsten vormittag habe ich das wasser abgegossen und die bohnen in begleitung von einigen loorbeerblätter, einem zwiebel, einigen pfefferkörnern und zwei geräucherten putenkeulen, mit wasser zugedeckt  in den ofen geschoben. bei 220 °C ca. 20 minuten, danach bei 150 °C ca. 2 stunden garen gelassen. dann habe ich möhren, lauchzwiebel, sellerie und weiss kohl dazugegeben, das fleisch rausgenommen und ca. eine stunde weiter garen lassen. in der zwischenzeit habe ich das fleisch vom  knochen gelöst und vor dem servieren wieder in die suppe gegeben. mit frischgebackenem weissbrot serviert.

diese bohnensuppe ist ein klassiker der ungarischen küche. jeder hat sein eigenes rezept und es schmeckt einfach immer.  es lohnt sich, etwas mehr zu kochen, denn die reste lassen sich wunderbar verwerten: aus den restlichen bohnen wurde die bohnenpastete, aus dem  fleisch die schinken-käse-kipferl und die “auflage” zu den kichererbsen mit tomaten.

paradicsomos csicseriborsó füstölt hússal – kichererbsen mit tomaten und räucherfleisch

nagyon hálás dolog a füstölt fött pulykacomb. még a szombati babgulyásból maradt. érdemes belöle többet fözni, mert sokoldalúan felhasználható. ugyanilyen hálas a csicseriborsó- és persze a paradicsomkonzerv. utóbbiból ma olyat kaptam, amelyikben koktélparadicsomok voltak eltéve. a paradicsomkonzervet a csicsriborsó-konzervvel, egy kis fej hagymával, egy kis rozmaringgal, sóval, borsal, csilivel 10 percig föztem. a legvégén hozáadtam a füstölt húst.

 

die konserven kirchererbsen und tomaten habe ich mit einem zwiebel, etwas rosmarin, salz , pfeffer und chili 10 minuten lang köcheln lassen. zum schluss habe ich den rest-räucher-putenfleisch vom wochenende (bohnen-gulasch – rezept folgt). dazugegeben. fertig war das superschnelle abendessen.

mi van a táskámban?

renátától kaptam a kérdést, amelyre szívesen válaszolok. alapvetöen szeretem a tágas, sok zsebes táskákat, ki nem állhatom a retikülöket. ha már táska, legyen ugye akkora, hogy minden létfontosságú dolog elférjen benne. ezek lennének:

könyv, határidönapló, toll, papírzsebkendö (min. 2 csomag), rúzs (min. 2 db), ajakápoló, mentolos cukorka, rágógumi, fájdalomcsillapító, sebtapasz, o.b., kézkrém, bach-virág-cseppek (rescue), bevásárlószatyor, mobiltelefon, fényképezögép, pót-akkumulátor, pénztárca.

reggelente ehhez jön még 1-2 alma, 1 banán (vagy más gyümölcs), két szendvics,gyakran egy saláta müanyag dobozban.

opcionális: egy üveg víz (mert mindig attól félek, hogy olyan gyötrö szomjúság kap el vayg kiszárad a torkom és köhögési rohamot kapok, hogy nembírom ki hazáig mondjuk még sosem fordulkt elö, de biztos, ami biztos alapon) , összecsukható esernyö amit hetekig hordok magammal, aztán megunva, hogy sosem esik, kipakolok, hogy aztán pont akkor kezdjen rá…

láthatjátok, már csak a toronyóra lánccal hiányzik;-)

szeretem váltogatni éppen aktuális táskámat, amelyben csak az akaadályoz, hogy ugye ezt az egész mindenséget át kellene pakolásznom. mivel ilyenkor szokott világossá válni elöttem, hogy mennyi mindent cipelek magammal, ilyen alkalmakkor bizonyos dolgokat nem teszek át az új táskámba, mondván, az elmúlt hónapokban sem volt rá szükségem. mondanom sem kell, hogy prompt az fog hiányozni legközelebb. egyszer láttam valahol egy olyan táskabetétet, ameylet egyik nöi táskából a másikba csak úgy át lehetett rakni (feltéve, hogy nagyjából azonos méretüek persze), azóta is bánom, hogy miért nem vettem, mert ugye szerintem ezt nekem találták ki. 

hétvégén és szabadidös programokra általában egy hátizsákot hordok, abban benne van minden, ami csak kellhet útközben (lásd a fentieket).

ahogy láttam, már mindenkinél járt a kérdés, ha mégsem és valakinek kedve lenne megírni, kíváncsian várom…

galettes – bretonyi hajdnia palacsinta

olyan jó, hogy vannak azok a kis mindennapi örömök, amikre nem is számít az ember, csak úgy megtörténnek maguktól. így esett ma este, hogy pár nappal harmincvalahanyadik születésnapom elött palacsintasütés közben életemben elöször megfordítottam a levegöben feldobva kettö darab palacsintát. még sosem mertem megpróbálnni, mondván gondolván, úgysem tudom.  úgy örültem, mintha  a lottón nyertem volna. talán még jobban, mert az rajtam kívülálló esemény let volna, a palacsintafordítás meg belülröl jött.

a galette bretonyi specialitás, valamikor a szegény emberek étele volt, minden kislány még gyerekkorában megtanulta, hogyan kell sütni. tulajdonképpen úgy mint a palacsintát, csak hajdina lisztböl. magában is lehet enni, de meg is lehet tölteni mindenféle jóval: zöldségekkel, sajttal, húsokkal, tojással, tengeri herkenytüykkel, sonkával, gombával… kiválóan alkalmas tehát maradékok felhasználására. pl. joanne harris ötnegyed narancs  címü könyvében többször kerül említésre (harris különben a nagysikerü csokoládé könyv szerzöje is), így kaptam hozzá egyszer régebben kedvet kipróbálni. nekem annyira bejött, hogy be is szereztem egy külön kis palacsintás szkácskönyvet amely kb. kétéve érintetlenül állt a polcon. nagyon jó stílusban van a világ minden részéröl benne palacsintarecept, de valahogy elfeledkeztem róla.

ma este hóviharban hazatérve nem volt már kedvem bevásárolni, így abból föztem, ami volt itthon: két pici pulykamell, egy  fél piros és sárga paprika, pár szárított paradicsom. ezeket vágtam vékony csíkokra és sütöttem bele a hajdniapalacsintába.  kevertem még gyorsan egy joghurtból és 2 evökanál krémsajtból, s szószt is hozzá, amelyet borssal, cayenne-borssal, sóval és petrezselyemmel ízesítettem.

a 6 db palacsintához 8 dkg búzalisztböl, 8 dkg hajdnialisztböl, csipet sóból és 3,5  dl vízböl kevertem tésztát, amelyet 30 percet állni hagytam (ha csak hajdinalisztböl készítjük, két órát kellett volna állnia).

im roman fünf viertel einer orange (von joanne harris, autorin des buches chocolat) habe ich zum ersten mal über die galettes, die bretonischen fladen von buchweizen gelesen. in meiner begeisterung habe ich mir sogar ein buch über pfannkuchen aus aller welt gekauft. unglaublich, was man alles in die pfannkuchen füllen kann einfach alles und aus welchen unterschiedlichsten mehlsorten man sie backen kann. der geschmack von buchweizen finde ich ausserordentlich angenehm. daher habe ich heute abend, nachdem ich es im schneesturm nach hause geschafft habe, all das mit hinein gebacken, was ich finden konnte: die restlichen putenbrüste, je eine halbe rote und gelbe paprika, gtrocknete tomaten – fertig war das etwas andere abendessen. für die buchweizen fladen habe ich 80 g weizen- und 80 g buchweizenmehl mit 3,5 dl wasser und etwas salz verrührt, 30 minuten stehen lassen (nur für buchweizen hätte ich es für zwei stunden ruhen lassen müssen). in der zwischenzeit habe ich 2 dl joghurt mit 2 esslöffel frischkäse, salz, pfeffer, cayenne-pfefffer und petersilie verrührt. anschließend die galettes in butter ausgebacken.

mínusz 10 fokban az alster-en – auf der alster bei minus 10 °C

hamburgban gyakorlatilag december 18-tól mínusz-fokok uralkodnak és rendszeresen jó kis hó is esik, még mielött a régi elolvadna. ez már önmagában is nagy szám, mert ugye mérsékelt kontinentális övezetröl van szó, tenger közellel, úgyhogy a szánkók éveken keresztül rosdásodnak a pincében vagy a padláson, így minden gyerek életében nagy szám, ha elö lehet kotorni azokat.  az utóbbi két hétben rendszeresen lemegy éjjel mínusz 5 fok alá a hömérö higanyszála, pár napja pedig még mínusz 10 alá is süllyed. ennek köszönhetöen a hamburg közepén található 164 hektár területü alster-tó szépen befagyott. ami még ritkábban történik meg és föleg azért érdekes, mert olyankor (kb 10-15 évente) lehet rajta mászkálni, korcsolyázni, söt még kész wurstli is felépülhet rá. ennek az a feltétele, hogy minimum 20 cm-es legyen a  jég és 100 fúráspróba legyen negatív. ez legutóbb 1997-ben történt meg.

ugyan még nincs hivatalosan engedélyezve, de ma már 17 cm-es jég volt rajta és már tegnap is sokan mászkáltak rajta, ma meg már föleg (odalátok az irodám ablakából), így este hatkor felhívtam mr. nokedlit, hogy van-e kedve eljönni elém a munkahelyre, mert akkor együtt elmehetnék az alsteren keresztül haza.  meg is tettük és nagyon jó volt, pedig nagyon izgultunk néha, hogy mi van, ha beszakad alattunk a jég. jó egy km a tavon keresztül az utunk, aztán még másfél km a tó másik oldalától, de olyan jól esett a hosszú séta a hidegben, hogy nocsak. közben pedig nagyon szép kilátás nyílik hamburg kivilágított belvárosára.   

hazaérve ittunk egy jó nagy pohár forraltbort és pótoltuk az elvbeszett kalóriákat egy sült camemberrel és egy frissen megsütött ciabattával.

seit dem 18. dezember sind es ständig minus-grade draussen, dazu gibt es immer wieder ordentlich schnee – eine absolute seltenheit in hamburg. in den letzten tagen gab es naxhts auch noch temperaturen unter -10 °C, was dazu wesentlich beigetragen hat, dass die alster langsam, aber sicher zufriert. mit jedem tag steigt die wahrscheinlichkeit, dass sie auch “freigegeben” wird und somit offiziell bekannt gegeben wird, dass das alstervergnügen auf der alster stattfindet. hierzu ist erforderlich, dass das eis mindestens 20 cm dick ist (aktuell 17cm) und 100 erfolgreiche bohrungen vorgenommen wurden. dies war zuletzt 1997 der fall.   bereits gestern habe ich etliche mutige hamburger auf der alster aus dem bürofenster gesehen, heute war schon richtig was los. mr. nokedli und ich hatten heute abend spontan entschieden, “auf der alster” nach hause zu gehen. es sind insgesamt eine gute km entfernung bis zur anderen alsterseite auf dem eis, hinzu kommen noch etwa 1,5 km  bis zur wohnung. es war wunderschön und hat sehr viel spaß gemacht, auch wenn wir manchmal ganz schön angst hatten, einzubrechen.   

 

völlig durchgefroren haben wir zu hause zuerst einen  glühwein getrunken, danach gab es einen heissen ofenkäse mit frisch aufgebackenem ciabattabrot. nichts besonderes, aber superlecker, genau das richtige nach einem langen winterlichen spaziergang.

pulykamell édesköménnyel és babpástétommal – putenbrust mit fenchel und bohnenpastete

a mai napon megint tizenkét-óráztam, így este nyolc után hazaérve csak valami pillanatok alatt összedobható vacsorához volt kedvem és föleg energiám. ezen még az sem változtatott, hogy a napom alapvetöen jól telt. az elsö napomat töltöttem “új” irodámban. amióta dolgozom, sosem volt még “külön-bejáratú-csak-saját-irodám”, mától van. ráadásul ma délelött volt az éves értékelö megbeszélésem a fönökömnél, aki azzal kezdte, hogy nagyon meg van elégedve a munkámmal és elém tett egy szerzödésmódosítást – a jövö hónaptól hosszabb lesz a fizetési csíkom. jól estek az elismerö szavak, na, tehát mégsem gürizek teljesen hiába.

gasztroblog lévén vissza a konyhába: szeretem az ilyen kihívásokat, mert ilyenkor úgymond a semmiböl olyasmi születik a konyhában, ami különben sosem kerülne elkészítésre. ráadásul még sosem fordult elö, hogy nem sikerült volna valamit kihozni az itthon fellelhetö bármiböl.

ez a bármi ma este 4 kis pulykamell volt, egy édeskömény, néhány paradicsom és a hétvégi babgulyásból megmaradt  fött bab. a pulykamellet egy kevés vajon mindkét oldalról 2-2 percet sütöttem, a serpenyöben szórtam rá sót, borsot, hozzátettem a karikákra szelt édesköményt és lefedve 10 percet pároltam. az utolsó percre hozzátettem a félbevágott paradiccsomokat. ezalatt a maradék babot ill. annak felét, mert a biztonság kedvéért jó sokat föztem ám egy kis kanál kacsazsírral pépesítettem, sóztam, borsoztam. a tippet pár napja olvastam valamelyik gasztroblogon, de sajnos nem jegyeztem meg. ha valaki, tudja, hol volt, kérem jelezze, hogy befüzhessem a hivatkozást. mit mondjak? (utóirat: ízlésszindrómánál láttam) ennyire gyorsan fött ételt még nem tettem az asztalra, mondanom sem kell, mennyire finom volt – ráadásul bikini-barát a kacsazsírtól most eltekintünk, pontosabban ugye vannak azok a bizonyos zsírban oldódó vitaminok, ugyebár…

nach einem langen bürotag war es mir nach einem schnellen abendessen. ein blick in den kühlschrank. ich liebe herausforderungen: aus dem nichts ein abendessen zu zaubern. es kommt dabei immer irgendetwas heraus, was ich sonst nie zubereitet hätte. die vier kleeinen putenbrüste habe ich in etwas butter von jeder seite 2 minuten angebraten, in der pfanne gesalzen+gepfeffert, den in scheiben geschnittenen fenchel dazugegeben, zugedeckt 10 minuten schmoren lassen. eine minute vor dem gar-ende die tomaten mit dazu getan. währendessen die  vom wochenende übriggebliebenen    gekochte bohnen bzw. die hälfte davon, denn sicherheitshalber wurde eine ordentliche menge bohnengulasch gemacht mit einem löffel entenschmalz püriert, gesalzen, gepfeffert. nicht nur superschnell, auch superlecker – und obendrein sehr figur-freundlich. vom  entenfett mal abgesehen. aber schließlich gibt es auch fettlösliche vitamine….

vkf!!! XXXI. sonkás-sajtos kiflik – schinken-käse kipferln

nem terveztem még egy recepttel benevezni a garffyka által kiírt vkf-re, de úgy alakult, hogy tegnap babgulyást föztem. logikus módon két emberre két füstölt pulykacombból biztosra mentem, nehogy éhen maradjunk, így  ránk maradt egy egész pulykacomb meg az elsönek a fele, de azt még megesszük majd a bablevessel. mivel épp ma sültek ezek a nagyon finom, maradékból készült és színesnek is titulálható kiflik, felteszem öket. a receptet napmátka oldalán találtam és nála annyira csodásak, naposak (mint a legtöbb receptje és a képei), hogy tudtam, nem fogok benne csalódni. nem is tettem, de egyetlen hátrányát elöre bocsátom: annyira finomak, hogy nem lehet abbahagyni az eszegetését. azért, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket egy nagy adag zöld salátával ettük.

a napmátka által közölt mennyiség feléböl dolgoztam, annyi különbséggel, hogy a liszt harmadát cseréltem teljeskiörlésüre és mivel nem volt kefírem, egy 2 dl-s tejfölt használtam és 2 db tojást:

1/2 kg rétesliszt, 2 tojás, 2 dl tejföl, 1,5 dl olaj, 1 kk só, 1 ek cukor, 1,1 dl langyos tej, 1 tasak szárazélesztő

a töltelékhez: 15 dkg füstölt, főtt sonka, 10 dkg puha kecskesajt, 5 dkg reszelt sajt, 5 dkg vaj, pár szál petrezselyemzöld.

a kenéshez: 1 tojás
a tészta hozzávalóinak tésztává alakítását a kenyérsütőgépre bíztam. ezalatt a húst, a sajtot a vajat és a petrezselymet konyhagéppel apróra vagdaltattam és összekevertem. a tölteléket 3 részre osztottam. a megkelt tésztát átgyúrtam és, majd 6 cipóra osztottam. a cipókat egyenként kerek lappá nyújtottam, kb. palacsinta nagyságúra.

a kinyújtott tésztalapot megkentem egy rész töltelékkel, majd letakartam egy másik kerek tésztalappal. a korongot 10 cikkre vágtam, és a darabokat a szélesebb része felől feltekerve kifliket formáztam. sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam (2 nagy tepsin fértek el.) letakarva hagytam még kb. 20 percet pihenni, ezután tojással megkentem a kifliket, majd az elömelegített sütöben 200 fokon tepsinként 20 perc alatt megsütöttem. (s sütemény limara lala-kiflijének átalakításával készült.)

das übriggebliebene fleisch von gestern (es gab bohnengulasch mit geräucherter putenkeule) wurde heute in diesen hübschen kipferln vesteckt. sie schmecken nicht nur lecker, sondern sind  auch der ideale begleiter zu einem grünen salat. und falls noch was übrig bleiben sollte, kann man sie am nächsten tag so zwischendurch essen.

man nehme für ca. 40 kipferl (2 große bleche):

500 g mehl (davon 150 g vollkorn), 2 eier, 2 dl créme fraiche, 1,5 öl, 1 tl salz, 1 ek zucker, 1,1 dl lauwarme milch, 1 trockenhefe. aus den zutaten von der brotbackmaschine einen hefeteig zubereiten lassen (selber kneten geht auch).

währendessen die füllung aus 150 g geräuchertem putenfleisch, 100 g weichen frischkäse und 50 g geriebenem käse, 50 g butter sowie paar petersilie mit der küchenmaschine kleinhacken und vermischen lassen.

wenn der teig fertig ist, diesen auf einer bemehlten holzbrett durchkneten und in 6 teilen. ein teil teig dünn pfannkuchengroß ausrollen, ein drittel der füllung darauf verteilen, mit einem zweiten ausgerollten  pfannkuchengroßen teig zudecken, leicht andrücken und tortenförmig in 10 stücke schneiden. dies stücke dann einzeln aufrollen – angefangen mit der breiten seite. die kipferln auf ein backblech geben. mit den anderen 4 teilen ähnlich verfahren.  20 minuten ruhen lassen, mit einem ei bestreichen, nach belieben mit geriebenem käse bestreuen und im vorgewärmten backofen bei 200 °C goldbraun backen.

ég és föld – himmel und erde

a német konyha egyik klasszikusát készítettem el tegnap vacsorára. a cím (magyar olvasóknak) megtévesztö, gyengébb idegzetüek inkább ne olvassák tovább, mert alapvetöen horror-témájú a dolog. ugyanis a “blutwurst” (= véres kolbász) fö összetevöje ugye a vér. valamilyen formában szinte minden konyha ismeri. mitöbb azt tartják róla, hogy egyike a legösibb kolbászféléknek.  már az ókorban  is ismerték, a görög harcosok a csatamezön is készítették  ne kérdezzük, miböl. a középkorban persze mint oly sok mást, ezt is elátkozták és tiltották, mert kézenfekvö okok miatt a pogány szokásokhoz sorolták. európa népeit persze ez sem akadályozta meg abban, hogy továbbra is készítse és jó étvággyal fogyassza. ami a franciáknak a boudins, a briteknek a black pudding, a spanyoloknak a morcilla (amely kanári szigeteki verziója mézédes és manudlával eszik), a kreoloknak a boudin rouge, a korzikaiaknak a sangui, a finneknek a mustamakkara (forrón tözegáfonyával), az ugye nálunk a véres hurka. a német változat tartalmaz a vér mellett belsöségeket, szalonnát, nyomokban húst, majorannát és kakukkfüvet (ez most csak úgy nagyjából az összetétel, vannak a dolgok, amit az ember, jobb ha nem tud). a melegítés hatására a zselatin és a zsír folyékonnyá válik, ettöl lesz a blutwurstnak kicsit olyan pépes állaga. sütéskor emlékeztet az illata a mi hurkánkra. talán azért a   majoránna miatt. 

annak ellenére, hogy klasszikusnak számít, én nem ismerek itt embert, aki ne húzná el a száját, ha a blutwurst kerül szóba (kicsit olyan, mint a pinkel) . mint tegnap délben kolléganöm, akitöl megkérdeztem, tud-e egy jó receptet. azt kérdezte vissza, hogy asszonya: ”miiiiiiit? véres kolbászt?”. a hangsúly a miiiiiin volt, kb. olyan megbotránkozással a hangjában, mintha azt kérdeztem volna, hogy marinált tehénlepény-receptet ismer-e, mert úgy megenném. mivel én is most készítettem elöször, végigböngésztem ebéd helyett az internetet, hogy aztán a klasszikus recept (véres kolbász krumpli- és almapürével) mellett törjek lándzsát és csak egy picikét finomítsak rajta. ennek a neve “himmel und erde” (=ég és föld).  meglepöen jó lett, még mr. nokedli is simán megette a második adagot belöle, pedig nem repesett örömében, amikor meghallotta, mi lesz a vacsora.

a krumplipürét a számomra szokásos módon készítettem: a kis kockákra vágott így gyorsan megfött krumplit kevés vajjal, forró tejjel, sóval és szerecsendióval krumplitörövel varázsolom pürévé, majd melegen tartom. ezalatt épp megfött egy nagyon kevés vízben 1 tk cukorral egy kockákra vágott, meghámozott alma, amelyet botmixerrel pürésítettem 4 evökanál birslekvár és egy csipet csili hozzáadásával. a blutwurst-ot szeletekre vágtam, lisztben megforgattam, majd kevés vajon mindkét oldalról 1-1 percig sütöttem.  az eredeti recept szerint pirított hagymakarikákkal kellett volna tálalni, de nekem nem hiányzott. 

el nem tudtam képzelni, milyen lehet hozzá az alma, de nagyon jól illik ízvilágában. a birs és a csili pedig még egy plusz pikáns ízzel tette izgalmassá a krumplipüré-blutwurst kettöst. érdekes módon épp tegnap írta  lúdanyó hogy a franciák a véreshurkát almával megsütve fogyasztják. a németek gasztronómiai sokszínüségét és kísérletezö hajlamát  ismerve. valószínüleg a franciáktól vették át ezt is. 

empfindlichere leser sollten jetzt bitte nicht weiter lesen.  die nachfolgende post ist nämlich etwas horrorlastig.

obwohl die blutwurst (eine wurst aus gewürztem blut, schwarte, speck und weiteren zutaten manchmal ist es besser, nicht alles zu wissen) in ganz deutschland bekannt ist, teilt sie die gemüter (ähnlich dem grünkohl mit bremer pinkel).  als ich gestern meine kollegin gefragt habe, ob sie ein gutes blutwurst-rezept kennt, klang ihre frage ”waaaaaas? bluwurst? sie essen so was?” so vorwurfsvoll, als  wenn ich sie gefragt hätte, ob sie ein rezept für marinierte kuhfladen kennen würde. blutwurst gehört zu den ältesten bekannten fleischerzeugnissen und ist die älteste bekannte wurstsorte überhaupt. bereits in der antike wurde sie von den kriegern auf dem schlachtfeld zubereitet wir wollen jetzt nicht wirklich wissen, woraus. im frühmittelalter wurde sie dann wegen ihrer verbindung zu heidnischen brauchtümern mehrmals verboten, setzte sich jedoch unter dem volk weiterhin hartnäckig durch.

blutwurst spielt auch weltweit in vielen regionalen küchen eine rolle. die verschiedenen französischen boudins, der mit hafer angereicherte britische black pudding, der gebraten zum englischen frühstück gehört, die spanische morcilla, deren kanarische version honigsüß ist und mit mandeln gegessen wird, und der scharfe, nach sandelholz riechende kreolische boudin rouge sind nur einige beispiele. die korsischen sangui bestehen aus blut, hirn und speck. die finnische mustamakkara wird heiß mit preiselbeerkonfitüre gegessen (quelle: wikipedia).

da es für mich auch das erste mal war,  habe ich also das halbe netz nach einem passenden rezept durchsucht, um hinterher beim klassiker zu landen. mit einigen wenigen änderungen gab es dann kartoffelpüre (abgeschmeckt mit muskatnuss), apfel-quitten-mus mit csili und in mehl gewendete  und in butter gebackene blutwurstscheiben (jede seite eine minute lang).  mr. nokedli hat bedenkenlos auch ein zweites mal zugeschlagen. ich auch. also wird es noch weitere blutige mahlzeiten geben.

vkf!!! XXXI. hegyes káposztás tagliatelle – tagliatelle mit spitzkohl

garffyka kiírása szerint fözzünk maradékból az aktuális vkf!-fordulójára. mi sem egyszerübb ennél, hiszen a maradékok nekem kihívást jelentenek. igyekszem vagy az alapanyaggot  úgy felosztani, hogy maradjon egy második variációra, vagy a már megfött valamiböl készítek másnap egy gyors vacsorát. 

ha paradicsomos káposztát fözök, mindig felmerül a kérdés, hogy mi legyen a káposzta felével. ketten egy fél fej káposztából is minimum kétszer eszünk, harmadszorra már nem igazán kívánjuk.  ugyan egy ideje már trükközöm és a hegyes fehér káposztából fözöm, de ez is nagy szokott lenni  de még mindig kisebb mint a legtöbb fehérkáposzta fej.

egy ilyen megmaradt harmad káposztából készült a káposztás tagliatelle: 10 dkg húsos szalonnát zsírjára sütöttem, hozzákevertem a vékony csíkokra vágott káposztát és 2-4 perc alatt megpároltam (egy kevés vizet öntöttem alá). sóztam, borsoztam, egy csipet gyömbért és egy kevés örölt köményt adtam hozzá. felöntöttem 1dl tejszín és 1 dl tejföl keverékével. tálaláskor a kifött tagliatellére tettem, megszórtam kecskesajttal és pirított dióval.

ich frage mich immer, wenn ich die den spitzkohl-tomaten-eintopf   mache oder ein anderes kohl-gericht, was mit dem drittel des passieren soll. 2/3 reichen normalerweise für zwei personen und zwei mahlzeiten – ein drittes mal haben wir keine lust, wieder das gleiche zu essen.

die spitzkohl-tagliatelle ist eine willkomene abwechslung. außerdem ist sie in 15 minuten fertig: 100 g speck  auslassen, die in schmalen streifen geschnittenen spitzkohl dazugeben und in 3-4 minuten andünsten (ggf. ein wenig wasser dazugeben), salzen, pfeffern und eine priese gemahlenen ingwer und kümmel zu geben. mit 1 dl sahne + 1 dl créme fraiche aufgießen. auf tagliatelle, bestreut mit ziegenkäse und gerösteter walnusss servieren. 

bikini-alak: zöldtönköly-fasírt – aktion bikinifigur: grünkernbratling

új sorozatot indítok “bikini-alak” címen. ezzel  a jelzövel illetem majd azon remélhetöleg számos számú bejegyzéseimet, amelyek témája vonalainkra jó hatással lehet. az ünnepek elteltével biztosan nem vagyok egyedül, ha most lassan inkább áttérnék a könnyebb étkekre. hamarosan itt a tavasz és ha nem változtatok, cserélhetem a ruhatáramat egy számmal nagyobbra.

akármilyen hihetetlennek hangzik, nálam is vannak olyan napok igaz tényleg ritkán, amikor nem fözök, söt még egy salátát sem készítek. vagy azért, mert olyan késön érek haza, vagy azért mert nincs itthon semmi, amiböl össze lehetne ütni valamit. jó, mondjuk valamilyen tésztát, krumplit éppen akkor is összehozhatnék, de ezekhez  este nyolc után nem szokott sok kedvem lenni. ma éppen az ilyen ritka napok egyike volt. ráadásul mr. nokedli még késöbb jött, így maradt, hogy a zárás elötti utolsó pillanatok egyikében beessek az iroda melletti drogériába és az alnatura ajánlatai között keressek valami ehetöt. választásom egy zöldtönköly-fasírtra esett, amelyet elég pár perc alatt egy teflon edényben átforrósítani.

nem egy nagy valami, de legalább nincs benne sok vacak, mint a legtöbb félkész-ételben. összetétele: fehérkáposzta, zabpehely, sárgarépa, karfiol, brokkoli, paprika, zöldtönköly, napraforgómag, napraforgóolaj, füszerek, víz, só. a 300g-os csomagolásban volt kettö, nekem egy darab simán elég volt belöle este félkilenckor. egy kis saláta is jó lett volna hozzá, de csak ez a pár koktélparadicsom volt itthon.

ismertek ehez hasonló ételeket?

 

“aktion bikinifigur” lautet der titel meiner neuen serie, in der ich gerichte vorstelle, die gesund sind und eine “wohltuende” wirkung auf die figur haben. man glaubt es kaum, aber auch bei mir gibt es tage, an denen ich nicht koche und nich einmal einen leckeren salat auf den tisch stelle. entweder komme ich so spät nach hause oder aber ist der kühlschrank leer. nicht, dass ich selbst dann nicht ein leckeres abendessen zaubern könnte, aber so nach acht abends möchte ich auch nicht mehr nudeln, kartoffeln& co. essen.

heute abend auf dem nach hause weg habe ich es gerade noch vor ladenschluss geschafft, mich bei budni umzuschauen. da gibt es doch seit einiger zeit das alnatura-kühlregal mit wachsendem sortiment. da kann man sogar bei halbfertigen gerichten ohne gewissensbisse zuschlagen.  so habe ich mich heute für die grünkern-bratlinge entschieden:   weisskohl, haferflocken, möhren, blumenkohl, broccoli, grünkern, sonnenblumenkerne, sonnenblumenöl, gewürze, wasser, salz. die muss man nur noch in der teflon-pfanne heiss machen – fertig. ein grüner salat hätte auch gut dazu geschmeckt, leider hatte ich nur noch paar coktail-tomaten im kühlschrank.