paradicsomos krumpli

 elsö pillantásra olyan, mintha paprikás krumpli lenne. másodikra is. egy szemernyi paprika sincs benne, de nem is hiányzik belöle. úgy tökéletes (és egyszerü), ahogy van. mint sok minden más is, a véletlen szülötte. egy teljesen más krumplis ételre készültem rá mai bevásárlásom során. hazaérve vettem észre, hogy ott van még a hütöben a két napja készített paradicsom-mártás,a mit fel kellene használni, mielött megromlik – vagy le  kellene fagyasztani, de a mélyhütö tele. így aztán meghámoztam és apró kockára vágtam pár szem krumplit, melyeket aztán a paradicsommártásban készre föztem. néhány természetes ízfokozó került azért bele, úgymint: chilipehely, római kömény, egy cikk fokhagyma, tálaláskor  bazsalikommal megszórva.

a paradicsom-mártáshoz tegnapelött olívaolajra dobtam a negyedekre vágott  jó érett paradicsomokat és 4 szál felkarikázott  zöldhagymát, sóztam + borsoztam. amikor már majdnem szétföt a paradicsom, hozzáadtam egy nagy fej ujjnyi csíkokra vágott édeskömény gumót.  nekem ezen a nyáron nagyon bejön a paradicsom – édeskömény kombinációja. tegnapelött a mártás felét friss kenyérel megeszegettem. akár magában, akár a mai krumpli-betéttel tipikusan az az étel, amire hidegen is rájárok.

sült római salátaszív lazaccal

hozzávalók 2 személyre:

• 25 dkg lazacfilé
• 2 fej római salátaszív
• 20 dkg zöldborsó (mélyhütött)
• 1 citrom
• 4 ek olívaolaj
• 4 zsályalevél
• só, bors

a salátaszíveket félbevágva egy kevés olívaolajon egy-egy percet miindkét oldalon sütöttem, majd kivettem egy tüzállótálba és a még forró serpenyöben a zöldborsót egy-két percig “sütöttem”, majd a salátára öntöttem. a még mindig meleg serpenyöben összekevertem 2 ek olívaolajat egy fél citrom levével, sóval, borsal. a zöldborsós salátára tettem egy-egy szelet lazacot, meglocsoltam a langyos olívaolajos-citromos öntettel, tettem rá egy-egy szelet citromot és egy –egy zsályalevelet. 180 °C-on 15 percet sütöttem.

amilyen könnyen elkészíthetö, annyira látványos és különleges. friss kenyérel kitesz egy könnyü nyári vacsorát.

édesköményes rakott krumpli

na jó, egy nagyon leegyszerüsített rakott krumpli. mindenesetre van benne krumpli és meg is van rakva. tejföllel meglocsolva. jól megsütve. ezzel eleget is téve a  föbb kritériumoknak. különben annyiból sokkal jobb, hogy pillanatok alatt elö lehet készíteni, aztán 30 perc alatt úgy megsül magának, hogy csoda. 

az elökészítés pillanati így zajlanak: egy nagy édesköménygumót és pár szem hámozott krumplit vékony karikákra vágok, majd egy kivajazott tüzálló formába mindet szépen belerakosgatom (ez tart a legtovább), az egyes rétegeket füszerezem (só, frissen örölt fehérbors, szerecsendió,egy kevés csípös öröltpaprika), a legvégén leöntöm tejföl és tejszín keverékével (50%-50%). egy maréknyi reszelt sajtot hintek a tetejére és mehet is a forró sütöbe. tálaláskor még megszórom petrezselyemzölddel és az édesköményzöldjével. 

 

párolt sül hal ideális kíséröje volt ma este. én magában iss megettem volna. mármint a krumplit édesköménnyel.

paradicsomsaláta

gondolkoztam, mit készítsek a kollegámtól kapott finom paradicsomokból. valami olyasmit szerettem volna, amiben a paradicsomé az abszolut föszerep, nincs fözve, sütve, hanem kiérzödik belöle az igazi paradicsom-íz. de semmi az égvilágon nem jutott eszembe, ami ezen kritériumoknak eleget tesz. már majdnem ott tartottam, hogy  akkor valamilyen paradicsmmal megvadított tésztába kerülnek, amaikor  aztán csakúgy, mintegy  a semmiböl (de valójában tudom én, hogy  a legmélyebb tudatalattimból), elöbukkant a paradicsomsaláta. amit pedig  évek óta nem készítettem, mert azt szerintem csak és kizárólag frissen szedett, saját kertben nevelkedett paradicsomból lehet. mialatt a húsleves fö, ki kell szaladni a kertbe néhány paradicsomért, pár szál petrezselyemzöldért, újhagymáért. a felszeletelt paradicsomot meg kell szórni apróra vágott zöldhagymával, petrezselyemzölddel, sózni, borsozni, kanálka tárkonyecetet és olívaolajat ráönteni. a kiskanálnyi cukrot sem szabad kifelejteni. mindezt soronként ismételni, hogy ne kelljen összekeverni, nehogy összetörjön a paradicsom. tálalás elött hütöbe kell tenni, hogy az ízek összeeérjenek. pont jó lesz, mire a húsleves elkészül és a második kerül sorra…

p.s.: mit nekem  bazsalikomos paradicsom! össze  sem hasonlítható a petrezselymes-hagymás-ecetes-olajos-cukros-paradicsom-salátával….

bio-paradicsom

jól illik az utóbbi hetek paradicsom-mániájához az a néhány bio-paradicsom, amelyet ma reggel találtam az íróasztalomon. egy kedves kollégám lepett meg vele kertjéböl. ezúton is köszönöm.

vielen dank, herr ko, ich habe mich darüber sehr gefreut.

sült piros paradicsom

gyakori gyors vacsora nálunk, mert szempillantás alatt elkészül és paradicsomon kívül nem kell hozzá semmi különös – ami nem lenne úgyis otthon. mialatt a sütö bemelegszik 220 °C fokra a félbevágott a paradicsomokat belefektetem egy ki(olíva)olajozott tüzálló tálba. sózom, borsozom, megszórom egy kanálka barnacukorral és egy marék zsemlemorzsával. néha teszek hozzá 2 cikk vékony szeletekre vágott fokhagymát, majd 10 perc alatt készre sütöm. a még forró paradicsomot megszórom bazsalikom levelekkel és parmezánforgácsokkal.

ma este került még rá egy vékony csíkokra vágott római saláta, amely 2 percet sült a paradicsommal, amely ettöl kicsit színesebb lett. egy-két szelet pirítóssal remekül ki lehet tunkolni az olívaolajos paradicsomlevet. nem is hiányzik hozzá semmi más. a forró paradicsom illata a friss bazsalikommal nagyon finom együttest alkot – kár, hogy még nem lehet interneten keresztül illatokat érezni….

fokhagymás pirítós

néha olyan jól esik, semmit nem fözni. csak egy szelet kenyeret megpirítani, fokhagymával bedörzsölni, vajjal megkenni, megsózni és megenni.  a legfinomabb citromos fekete teával.

muszaka

ma este mr. R. megkérdezte, hogy görög heteket tartunk-e, mert épp a héten ettünk görög salátát. elöljáróban annyit, hogy én még nem jártam görögországban, így nem tudom, milyen az autentikus görög muszaka.  régebben viszont néha ettem görög étteremben és általában ízlett. amúgy önmagában is minden hozzávalót szeretek, így ez nem is volt meglepetés. a készítéséröl pedig csak annyit tudtam a mai napig, hogy kicsit macerás.

mától tudom, hogy nagyon macerás. ne kezdjen neki senki, aki nem szeretne 2 órát egyfolytában a konyhában a tüzhely mellett tölteni. de az sem, aki éppen diétázik. az elöfeltételek nálam nem voltak valami kedvezöek: gyorsan össze akartam dobni valami vacsorát és egy kis diéta is rámférne. de gondoltam egyet és ha “már muszaka, akkor tisztességesen”-alapon nekiálltam, hogy egy görög szakácskönyvem receptje szerint elkészítsem. a kezdet adott volt:

 

60 dkg  padlizsánt (1 cm-es szeletekre vágva) megpirítottam olívaolajon, konyharuhán hagytam lecsöpögni, majd ugyanezt tettem 60 dkg krumplival (meghámozva, vékony szeletekre vágva). ehhez a müvelethez jó sok olívaolaj és némi  idö  volt szükséges.

ezután elkészítettem a szószt a következökböl:

2 hagyma

olívolaj

1 doboz paradicsom

40 dkg darált marha- vagy birkahús

1 el paradicsompüré

1,2 dl száraz fehérbor

2 el petrezselyemzöld

1 el oregánó

1 csipet fahéj + cukor, só, bors

(a részleteket nem írom le hogyan, de adja magát). ezt is félretettem és el készítettem a besamel-szószt.  itt volt az a pillanat, amikor már semmi kedvem nem volt tovább fözni, pláne nem besamel-szószt, amit eddigi életem során kétszer csináltam és mind a kétszer rémes volt az eredmény. így az én hirtelen kitalált “alternatív-fehér-szószom” került bevetésre:

2 dl tejszínt összekevertem 1 dl tejjel, két tojással, egy evökanál keményítövel, sóval, borssal, szerecsendióval, 5 dkg reszelt parmezánnal – ez 2 perc alatt megvolt – szöges ellentétben a bizonytalan kimenetelü besamel-szósszal. egy kivajazott tepsibe raktam  a padlizsánt, rá a húsos-paradicsomos szószt, a sült krumplit, meglocsoltam a fehér-szósszal, megszórztam a maradék parmezánnal. 25 percet sütöttem 200 °C-on.  

mr. R. szerint kapásból belekerült az elsö tízbe. szerinte nemcsak autentikus, hanem örületesen finom, pedig ö már többször járt görögországban. nekem fura volt a receptben, hogy nem volt benne fokhagyma (így csempésztem is a húsos szószba egy nagy gerezdet).

p.s. ha valaha is még egyszer elkészítem, akkor nem sütöm ki olajban sem a padlizsánt, sem a krumplit. az elöbbi 25 perc alatt úgyis simán megsül, az utóbbit pedig vagy elöfözöm, vagy egészen vékonyra vágom majd.

ti hogy ismeritek? fokhagymával? elösütve?

kókuszos golyók

mit csinál az ember egy kevés maradék rizzsel? én a magam részéröl el szoktam tenni a hütöbe, annak is leghátsó sarkába,  hogy aztán néhány nap elteltével a szemetesbe vándoroljon. így ez a maradékrizs-kérdés amolyan költöi volt, most dobjuk ki vagy pár nap múlva alapon. amióta felfedeztem ancsika egyik csínytevését  (konyhait természetesen), már vártam arra, hogy mikor lesz végre egy kis rizsmaradék. gyorsan megnéztem, hogyan is készültek az ö EB-golyói, aztán megnéztem, mi van ebböl nekem itthon. így születtek meg és ilyenek lettek aztán az én kókuszos golyóim:

kétféle készült: egy csodálatosan szép lila kiadás amely színét (a képen kevésbé látszik sajnos)  a nyáron készült áfonyalekvártól kapta. a másik a sárgabaracklekvártól lett  narancssárga. mindkét lekvár ma került elöször kipróbálásra – és mindkettö kiállta a külsö-, a szín-, az állag-, na és az ízpróbát.

a hozzávalók, ahogyan én készítettem:

2 marék fött, kihült rizs

2 marék darált kesúdió

(esetleg 2-4 ek darált zabpehely)

2 ek lekvár (áfonya/ sárgabarack)

2 ek apróra vágott szárított gyümölcs(tözegáfonya/ sárgabarack)

10 dkg kókuszreszelék

a hozzávalókat a kókuszreszelék nélkül egy fakanállal óvatosan összekevertem. érdemes a lekvárt fokozatosan hozzáadni, nem úgy mint én, aki az összeset egyböl belekevertem. így kellett még hozzá egy kis állományjavító-zabpehely, mert nem akartam még több diót hozzáadni, és szerintem a lekvár édességét is kellemesen tompítja. apró (!) golyókat formáztam, amelyek elsökörben nem fértek bele a papírkapszlikba. így még egyszer összegyúrtam, hogy kisebbeket formáljak. ha csak egyfélét készítünk, plána ha nem kétszer formázzuk, nagyon gyorsan összeállítható, de jót tesz a golyóknak, ha fogyasztás elött pár órát a hütöben töltenek.  ja, a barackosat kakaóporos kókuszban forgattam meg.

ár: € 2,00 kb. 30 db lesz belöle

töltött ételek hétvégéje: töltött gomba

debrecenben a hétvége a töltött ételek jegyében zajlik. a részletekröl majd biztosan szakács béla is beszámol, addig is elmesélem, mit ettünk mi itt a messzeségben ma. a vacsoránk ugyanis tematikailag éppen jól illik a debreceni fesztiválhoz.  így utólag nem is értem, miért nem csináltam eddig töltött gombát. látványos, viszonylag  könnyen és gyorsan (eltekintve a sok apróra vagdalástól)  elkészíthetö, és ami a legjobb: gyerekek kedvence. legalábbis ha a gyerek szereti a gombát, sonkát,  olívabogyót (utóbbi el is hagyható) sajttal megszórva és  a tejszínes paradicsomszósszal. azt hiszem különben ezeket a hozzávalókat a legtöbb gyerek  tényleg  szereti. a válogatósabbja pedig megelégszik a piros szószos fött rizzsel. 

a nagyméretö gombafejeket megmostam, szárukat kitörtem és azokat apróra vágva egy kevés vajon az üvegesre pirított hagymával, fokhagymával, apróra vágott sonkával megpároltam, olívabogyóval, petrezselyemmel, sóval, borssal ízesítettem. ez lett a töltelék. egy tüzálló tálban elkevertem 2dl tejszínt, 1 dl tejfölt, 2 ek paradicsomszószt, sóztam, borsoztam,  majd beletettem 4 szál oregánót és a töltött gombafejeket, parmezánnal megszórtam, 200 °C-on 25 percet sütöttem. ezalatt a szósz szépen besürüsödött, a rizs megfött. felnötteknek lehet a szószt kicsit vadítani plusz fokhagymával és chilivel, biztos, hogy ök sem fogják a tányéron hagyni.