radicchio – másodszor

a tegnapiak után már sejtettem, hogy a radicchióban még sok fantázia rejlik, így tovább keresgélve ráakadtam erre az izgalmas receptre és olvasásakor már tudtam, hogy nagyon jó lesz. az csak a fözés során derült ki, hogy a szép vöröses-lilás szín a sült sonkacsíkokban ismétlödik majd.   

 

hozzávalók 2 személyre:

2 közepes méretü raddichio (kb. 40 dkg)

1 kis fej hagyma

4 szelet sonka/ bacon/ szalonna

só, 1 tk cukor, frissen tekert bors,  1/2 citrom leve

mialatt a szalonnát/ sonkát egy nagyobb serpenyöben megpirítom, majd rádobom az apróra vágott hagymát és kicsit megdinsztelem, levágom a raddichio külsö leveleit (csak azokat szedem le, amelyek nem szépek) egészben megmosom, kettévágom, a vágott részre ráöntök egy kanálnyi citromlevet, sózom, borsom, egy picit cukrozom.

a füszerezett raddichio feleket beleteszem a szalonnás-hagymás serpenyöbe és lefedve 4-6 percig párolom, hogy ne égjen oda, lehett hozzáadni 2-3 evökanálnyi vizet.

a szószhoz egy kevés világos rántást készítek: felolvasztok 5 dkg vajat, rászórok 1 ek lisztet, kicsit pirítom, majd felengedem 2-3 dl víz és tej keverékével. 5 percig lassú tüzön fözöm és kevergetem, majd beleszórok  5 dkg reszelt sajtot (a legjobb valamilyen  igazán karakteres sajt: appenzeller, gorgonzola stb.). egy kevés sóval, borssal ízesítem.

fött rizzsel és friss petrezselyemmel megszórva tálaltam:

FDH: radicchio tésztával

a radicchio (ejtsd: radkkió, mint pinokkió) kinézetre olyasmi mint egy vörös káposzta, de valójában egyfajta cikóriaféle saláta. én sokáig csak (zöld)salátákba tettem egy-egy fél fejet – elsösorban a színhatás kedvéért. ezzel már a középkori szerzetesek is így voltak: az izgalmas szín némi változást hozott a szerzetesi rendek szigorú elöírásanak megfelelö, többnyire vegetáriánus és meglehetösen egyszerü étrendjébe.  én azért is kedvelem, mert remekül eláll néhány napot a hütöben.  mindemellett kellemesen kesernyés ízét is szeretem, mégis éveken át csak és kizárólag salátaként készítettem és fogyasztottam. míg egyszer csak feltünt, hogy bizony az olasz konyha tésztákhoz is használja, pl. csíkokra felvágva, picit gyorsan megsütve.

20 dkg tészta

4 szelet bacon, csíkokra vágva

2  cikk fokhagyma

1 kis fej radicchio

2 paradicsom, kkockákra vágva

só, bors

1 maréknyi pirított fenyömag

reszelt parmezán

amíg fött a tészta, a bacont egy kevés olivaolajon megpirítom, hozzányomom a fokhagymát (ügyelve, hogy ne égjen meg), rádobom a csíkokra vágott radicchiot és (tényleg csak) 1 percig sütöm, hozzáteszem a paradicsomot  és  leveszem a tüzröl (ha sokáig sül, elveszíti az ízét és a szép színét is), sózom, borsozom.  a leszürt tésztát ráöntöm a  raddichiós serpenyöbe és jól átforgatom, lehet még hozzátenni egy kis olivaolajat. a tányéron megszórom parmezánnal és fenyömaggal.  igazi fdh-vacsora.

kakaós csiga barátném születésnapjára

imádom az internet nyújtotta lehetöségeket. nemcsak azért, mert pl. ilyen jó receptekre lehet rá bukkani, amelyek régi ízekekre emlékeztetnek, hanem azért is, mert régi jóbarátkora is rá lehet találni. olyanokra, akik valaha nagyon fontosak voltak, aztán sok-sok kilométer távolságra keveredtek (vagy én keveredtem – ez ugye nézöpont kérdése). de akik, ugyanúgy mint a kakaós csiga illata és íze, sosem felejtödtek el teljesen.

a kakaós csiga az én iskolai életem mindennapjainak is fontos résztvevöje volt. iskolatejjel. vagy talán mégis inkább kakaóval. azzal, amelyiknek az alufóliás tetején gyakran (szinte mindig) volt egy lyuk, amin a kakaó olyan finoman ki tudott buggyani. te is emlékszel erre, bogi? ha erre nem is, abban biztos vagyok, hogy a kakaós csiga neked is a kedvenceid közé tartozott. születésnapod alkalmából sok boldogságod kívánok és küldök neked egy egész tepsivel. az egészségedre én már be is nyomtam 4 vagy 5 darabot…

maci receptjét csináltam meg, icipicit változtatva:

a tésztához:

• 50 deka liszt (fele-fele sima rétesliszt és teljes kiörlésü búza)
• 7 deka puha vaj (én megolvasztottam a vajat)
• 2 tk szárított élesztő
• 3 dl tej
• 1 tojássárgája
• 4 ek cukor
• 1 csipetnyi só

a töltelékhez:

• 3-4 ek cukor
• 3 ek cukrozatlan kakaópor
• 1 csipetnyi vanília
• 1,5 dl tej
• 1-1 ek olvasztott vaj

a hozzávalókat a kenyérsütőben dagasztottam és kelesztettem, majd egy hosszú keskeny, kb. 25×50 cm méretű lappá kinyújtottam. egy evőkanálnyi puha vajjal megkentem a tésztát. a cukrot elkevertem a cukrozatlan kakaóporral, és a tésztára szórtam. szorosan felcsavartam, majd éles késsel 2 cm vastag szeleteket vágtam belőle és egy sütöpapírral kibélelt tepsibe  tettem. 30 percig meleg helyen kelesztettem, majd 175 fokra előmelegített sütőben sütöttem készre 25-30 perc alatt. félidőben, amikor már kezdtek színt kapni a csigák, kikaptam a tepsit, és forró tej-vaj-vanília keverékével meglocsoltam őket, majd visszatoltam.

XXIV.VKF!!! 3 in 1

1. a tárgy

az én tárgyam  a konyhaszekrény egyik legalsó és leghátsó, úgy is mondhatnám legeldugottabb sarkában foglal helyet. mégis mindig olyan jól esik elöbányászni, úgy évente 4-5 alkalommal . talán ezért nem is követel magának  exponált helyet az elsö sorban. amúgy egészen bizonyos vagyok benne, hogy lelke van, így pontosan érzi, mennyire fontos nekem. ha valaki megkérdezné, melyik a legszeretettebb konyhai eszközöm, kapásból rávágnám, hogy ez a mákdaráló.  emócionális indexe simán eléri a 100-as maximumot. nemcsak a legszeretettebb, hanem a legrégibb is, legalább annyi idös, mint én (=harmincon túl). nagymamámnak pedig szerintem ez volt a legelsö elektronikus konyhai gépe. innen már kiderülhetett, miért olyan kedves nekem.

2. a történet

csak és kizárólag mák darálására használtatik. miután idekerültem és csak évente látogattam nagymamámhoz, mindig az volt a kérdések kérdése, hogy mit adjon ill.  mit vigyek magammal. mivel se egy zsák krumpli, se szakajtónyi tojás, se virág, se friss répa, petrezselyem vagy hasonlók nem jöttek szóba – talán csak még a dió és a tarkabab, na és persze a mák: mert hát ugye kis helyen elfér és jól bírja a szállítást. az elsö években mégsem hoztam, mondván nincsen mákdarálóm. pedig szívem szerint hoztam volna, mert itt nem volt mák (helysbítek: akkor még nem tudtam, hol is lehet itt kapni) aztán úgy a harmadik évben mondta nagymamám, hogy akkor vigyem az mákdarálót is. ami tulajdonképpen egy elektromos kávédaráló, de erre a célra sosem használtatott. neki megvan még a régi tekeröse, elég az. amely ugye a dolog történetéböl adódóan generációkkal régebbi modell, mint a képen látható mákdaráló:

tudom én, hogy a “tekerös az igazi”, de gyerekkoromból arra is emlékszem, hogy bizony nagyon fáradtságos munka azzal félkiló mákot megdarálni. így aztán titkon nagyon örültem, hogy a modern változatot kaptam.

csak az évek során jöttem rá, hogy mennyi mindent is jelent számomra a mák:  nagymamám mákvirággal beborított kertjét:

a gyerekként ott töltött nyarakat, amikor a kerten átszaladva le lehetett törni egy mákgubót (amikor már elkezdett száradni), vagy amikor a napra kiterített tengernyi mákgubókból fel lehetettt kapni egyet-kettöt és hallgatni, ahogyan “csörög” benne a mák. majd tetejét letörni és tenyerünkbe beszórva a friss mákot enni. vagy amikor a mákgubókból ki kellett “fejteni” a mákot – és a hatalmas mákkal teli vájlingba bele lehetett túrni az ember kezét. ha behunyom a szemem és erre gondolok, ma is érzem a tapintását. 

 

az két mákvirág-kép innen van.

vagy amikor nagymamám mesélte, hogy a miskolci piacon milyen butuska kérdést/ megjegyzést intéztek hozzá, mondván “igen aprószemü a mákja”. nagymamám válaszolt is rögtön, hogy “miért, akkora legyen mint az öklöm?”. hát igen, ne legyen akkora, csak jó sok legyen belöle. jusson belöle mákos buktába, bejglibe, mákos tésztára. az utóbbiról is nagymamám jut eszembe, amint  egyszer a 4 éves húgomnak csinált “csupasz mákos tésztát”: amikor a mákos tészta elkészült, húgom kitalálta, hogy neki az már pedig csupaszon kell. és addig kötötte az ebet a karóhoz, amik nagymamám a tésztaszüröben le nem mosta a mákot a tésztáról.  ezútán a húgom jóízüen fogyasztotta el az ö “csupasz mákos tészta” adagját.

a mák és a felhötlen gyerekkor szorosan összekötödik emlékeimben. ezen túlmenöen én a mákot mindenképpen a hungarikumok közé sorolom. annyira mindennaposan jelen van a magyar konyhában. mindenki ismeri és szereti, gyerekek és felnöttek szívesen fogyaszták, ünnepnapra vagy csak úgy. sajnálhatja is a többi nemzet, hogy csak péksütemények tetejére szór pár szemet díszítésként.

“A Kárpát-medencében az étkezési mák magja ízesítő, egyben étkezési alapanyag. Magyarországon étkezési felhasználása igen változatos. A kék mák keresett, amely egészben péksütemények, kalácsfélék felületére kerül szóróanyagként, egyes helyeken a gyúrt és kifőzött tésztafélékre is ilyen módon használják. Amennyiben töltelékként alkalmazzák, úgy többnyire darálva és vízzel vagy tejjel főzve, cukorral (mézzel), citromhéjreszelékkel, mazsolával, kajszi- vagy almalekvárral ízesítve készül. A tészta pedig kelt-főzött (öntött) vagy zsíros (vajas, margarinos) alapanyag. Mondhatni magyar különlegességnek számít a mákos tekercs, amit gyakrabban bejgli (pejgli) néven neveznek, illetőleg a mákos guba (bobajka, gubó). Ezek készítésének módja és időszakos használata vidékenként különböző, főként a karácsonyi ünnepek alatt és a böjti időszakokban fogyasztják. Az évente változó tömegű mákfelesleget olajnyerésre is hasznosítják…” (innen) további részletes ismertetö a mákról bálint gazdától itt. aki még többet szeretne tudni a mákról, az keresgélhet itt.

3. a recept

szívesen kísérletezem mákos sütemények terén, így nagyon megtetszett limara mákos linzerje, amelyet egy kicsit azért átalakítottam. szerintem ez nekünk is egy szempillanat alatt kedvencünké avanzsált: gyors, egyszerü és tényleg nagyon finom.

gyorsan összeállítható, különösen, ha késes robotgépet használunk a tésztához, és sokáig, napokig eláll, már ha marad. én most kétszemélyre sütöttem és mindenböl csak feleannyit használtam, mint az eredeti recept, így ez a mennyiség elég lett egy 26cm-es tortaformához:

tészta:

• 12,5 dkg vaj
• 12 dkg porcukor
• 1 tojás sárgája
• 2 ek. tejföl
• 1 csomag vaníliáscukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 20 dkg teljes kiörlésü búzaliszt (nem volt más itthon)
• 1 tk sütőpor

töltelék:

• 20 dkg darált mák
• 7,5 dkg cukor
• 1/2 citrom reszelt héja
• 10 dkg mazsola (aszaltmeggyel is jó lehet)
• 1 db alma héjastól lereszelve
• 1/2 narancs leve

először összeállítottam a tésztát.a  lisztbe kevertem a sütőport, cukrot és elmorzsoltam a vajjal. a többi hozzávalóval összeállítottam ,majd csak addig pihentettem, amíg elkészült a töltelék. a töltelékhez mindent kimérek és egy nagy tálban jól elkeverem. egy tortaformát kivajaztam és megszórtam liszttel. kinyújtom a tészta felét a forma méretére, beletettem, majd rásímítom a tölteléket. a maradék tésztaból csíkokat gyártok és rácsszerüen ráteszem a töltelékkel beborított tésztára.  180 fokos sütőben 25-30 percig sütöttem. tortaként szeletelve tálaltam, porcukor nélkül, mert nekünk így is éppen elég édes volt:

padlizsán – a kedvenc (gaby-tól)

évekkel ezelött egy kedves barátnömnél ettem ezt a finomságot, amely azóta is nyári kedvelt vacsoráink egyike. 2 éhes embernek 2 padlizsánt ujjnyi vastag karikákra vágok, sütöpapírra teszek és egy kevés olívaolajjal locsolok meg, sózom, tekerek rá egy kis borsot. mindenegyes szeletre teszek egy-két vékony fokhagymaszeletet, egy szelet paradicsomot, majd megszórom  reszelt sajttal (lehet parmezán, appenzeller, greyezer, gouda, trapista, fetasajt – vagy ezek keverékével – mindenképpen nagyon finom lesz, egyszerüen nem lehet elrontani). 180 fokon 25-30 percet sütöm  míg a sajt megolvad és kicsit piros lesz. friss bagettel és/vagy egy nagy tál salátával és egy finom fehér/ vörös borral kítünö nyári vacsora.

vigyázat: eszméletlen mennyiséget meg lehet belöle enni, hidegen is.

u.i.: cukkiniböl is finom, de padlizsánból az igazi. lehet ízlés szerint kaukuufüvel, rozmaringgal ízesíteni, de nem szükséges.

spárga leveles tésztában

kíváló lehetöség néhány szál megmaradt spárga hasznosítására és gyors esti vacsora elkészítésére. mint például tegnap este, amikor szomszéd-asszonnyommal futottunk össze a lépcsöházban:

ö:  – épp kérdezni akartalak, van- e kedved inni velem egy pohár bort a frissen meszelt erkélyemen?

én: – épp kérdezni akartalak, hogy megnézhetem-e a frissen meszelt erkélyedet és hogy vacsoráztál-e már?

ö: – persze. (mármint erkély) még nem (mármint vacsora).

én: – jó, akkor kb. 40 perc múlva jövök.

a 40 perc alatt elöhalásztam a hütöböl

1 csomag leveles tésztát (darabjait kettévágtam kb. 8x8cm-es lapokat kapva)

6 szál  (levesnek félretett) spárgát (ezeket is félbevágtam)

3 (maradék) sonkaszeletet, amelyeket annyi darabra vágtam, ahány spárgafelem volt

(a matematikai feladat helyes megoldása: 12)

és  (a vastartalék, újabban mindig van a hütöben) pesztót.

mialatt a sütö bemelegedett, megkentem a leveles tésztalapokat egy kevés pesztóval, rátettem egy-egy  sonkába  csavart spárgát és feltekertem a tésztát. 30 percig sütöttem.

az erkély szép volt (már amennyire ezt a gyertyafénynél meg tudtam ítélni). a spárgás tészták pedig nagyon finomak voltak. a bor is jól esett hozzá.

szerelem elsö látásra – medvehagyma

második medvehagymás receptem (az elsö itt) kicsit kölcsönzött, kicsit saját. saját annyiban, hogy medvehagyma az eredetiben nem szerepelt, de amikor megláttam alchri fasírtjait bacon pakolásban, rögtön tudtam, hogy nekem ezt ki kell próbálnom. mivel éppen a napokban egy szakácskönyvet kaptam rukkolás és medvahagymás receptekkel, amelyben egy medvehagymás fasírt is volt, gondoltam, remekül kombinálhatnám a kettöt: így született meg a “medvehagymás bacon pakolásos fasírt” receptje:

hozzávalók ha húsgombócokhoz:

50 deka darált marhahús, 1 tojás, 1-2 ek zsemlemorzsa, 1 ek mustár, 1 tk örölt kömény, só, bors, 10 dkg medvehagyma apróra vágva, 9 szelet bacon, 2 paradicsom vékony szeletekre vágva

mielött elkezdtem a húsgombócokat, bemelegítettem a sütöt és betettem a tüzálló tálat is melegedni.

a darálthúst összegyúrtam a hozzávalókkal és 9 gombócot formáltam, majd 1-1 szelet baconba tekertem öket.

a kicsit elömelegített tüzálló tálba teszem a szósz hozzávalóit és óvatosan összekevertem a hozzávalókat:

2 deci tejszín, 1 deci víz, 1 kis doboz sürített paradicsom, 1-2 ek. chili-püré, só, bors.

a szószba fektettem a baconba tekert húsgombócokat, a tetejükre 1-1 paradicsomszeletet tettem. 200 fokon kb. 30 percig sütöttem. ezalatt elkészítettem a köretet: répagratin, amelyet szintén alchri receptjei között fedeztem fel.

ezen a recepten csak a kukoricadara mennyiségét változtattam, ugyanis csak 6 dkg volt itthon, a maradékot hajdninalissztel pótoltam.

12,5 deka kukoricadara, fél kiló sárgarépa, 3 dl zöldségleves, 1,5 dl tej, só, 1 ek. vaj, cukor, bors, 1 dl tejföl, 3 ek. apróra vágott petrezselyem, 10 dkg aromásabb sajt (nálam parmezán volt) reszelve

a tejet a levessel felforraltam, beleszórtam a darát, kikapcsoltam alatta a tüzhelyet és 5 percig kavargattam, majd lefedve 10 percig dagadni hagytam.

addig a répát megpucoltam és hosszában ketté vágtam, egy kis vajon egy serpenyöben sóval, cukorral lefedve sütöttem. kb. 10 percig, amíg majdnem teljesen puha lett.

a tejfölt és a fele sajtot belekevertem a polentába, sóztam, borsoztam, majd egy vajjal kikent tüzálló tálba simítottam.

erre pakoltam a répákat, megszórtam a maradék sajttal és 200 fokon 18-20 perc alatt pirosra sütöttem.

húsvéti kirándulás

gránátalma ananásszal

az utóbbi napok nagyon kellemes napsütésben teltek. ilyenkor jól esik bármilyen friss gyümölcs, föleg, ha ilyen csodaszép napsugár-színü. ha így megy tovább, hamarosan eperszüret lesz:-)

ha tavasz, akkor spárga

évek óta számomra a tavasz elsö igazi és csalhatatlan jele, ha megjelenik a spárga a zöldségesnél. a zöldségek királya, a királyok zöldsége. igazi tavaszi illat és íz, bezárva a hosszú elefántcsont színü rudacskákban. kapható ugyan egész évben itt vagy ott, spanyol, görög, vagy máshonnan származó de mindez mégsem az igazi. az  IGAZI német spárga szezonja áprilistól június 24-ig tart.

már az egyiptomiak is ismerték a spárgát, erre utalnak legalábbis 5.000 évre visszanyúló temetkezési festmények. valószínüleg izgalmas formája miatt már akkoriban is "titkos szerelmi erökkel” bíró növényként fogyasztották.  a göröggök késöbb gyógynövényként hasznosították, vízhajtó hatása miatt. kultiválni viszont csak aa rómaiak kezdték, akkoriból maradtak fenn ma is érvényes termesztési feljegyzések. német területre is feltehetöleg római közvetítéssel került. elsö feljegyzések szerint eleinte szintén csak gyógynövényként. érdekes módon franciaországban és angliában már a XVI. században nagy mennyiségben étkezési fogyasztásra termesztették, míg németországban csak a XX. század   közepétöl kezdett igazán divatba jönni. az elsö spárgatermesztö területek ugyan már a XVII. században létrejöttek: berlin, majd stuttgart környékén, késöbb északnémetországban. hosszú ideig csak a zöld színü spárga volt ismert, illetve került termesztésre. kivételt ezalól északnémetország jelentett, ahol mindig is a fehér spárga volt elönyben. manapság németországban általánosan a fehér spárga az “IGAZI”.    lehet ugyan zöldet is kapni, de azt általában nem itt termesztik és az igazi klasszikus spárgás ételekhez fehéret szokás használni. a fehér ízvilága is eléggé különbözik a zöldtöl (bár mindkettö nagyon-nagyon finom), az elöbbi karakterikusabban spárgaíz, amelyet a fözés során kibontakozó asparagin-sav okoz.

mivel meglehetösen drága növénynek számít (itt tegnap kilójáért 12,99 eurót fizettem, de majd most naponta változni fog, szerencsére lefelé az ára – termesztése körülményes) érdemes tudni, honnan állapítható meg a minösége: ha fonnyadt és  a szára (ott ahol levágták) száraz, fás, ne vegyük meg, mert szinte bizonyos, hogy a napokkal korábban levágott növény öreg és szálkás. fogyasztása nem fog örömet okozni. a friss spárgát ideális esetben aznap reggel vágták, amikor elkészítjük. hütöszekrényben nedves ruhába csomagolva 3-4 napig eltartható (én ilyesmire konyhai papírtörülközöt használok: a növényt kicsit folyóvízben megmosom, majd még nedvesen papírba csomagolom és egy plasztikzacskóba teszem, amelyet lazán zárok össze).

mindenegyes szál spárgát vékonyan (krumplihámozóval) meghámozok: a csúcsa aljánál kezdem (ez a  legízletesebb része, amelyet nem szabad bántani), a szár legvégét, amely egy icipicit száraz egy éles késsel levágom (kb. 1-2cm). a spárgákat forrásban levö vízbe teszem (ideális esetben összekötöm a spárgákat spárgával és egy szük magas spárgafözö-fazékba állítom, kb. harmadáig vízzel töltve, hogy a finom csúcsok csak párolódjanak). a fözövízbe teszek egy kevés sót és egy kiskanál cukrot, valamint egy kiskanál vajat. kb. 15 perc alatt készre fözöm. onnan lehet tudni, hogy jó, ha egy kivett spárgát a villára téve egy picit meghajlik (nem a villa).

fogyókúrázóknak is ideális: 10 dkg fött spárgában 13 kilókalória lakozik, emelett bövelkedik káliumban, foszforban, kálciumban, B1, B2 és A vitaminban.

aki többet szeretne tudni róla,  magyarul itt, németül itt nézhet utána.

az én spárga-receptem…

…annyira tökéletes, hogy amióta a spárgát ismerem és rendszeresen fogyasztom (kb. 14 éve) ezen a recepten az semmit nem változtattam. ami pedig igazán nagy dolog, mert szezonjában minimum hetente fogyasztjuk, anélkül hogy a változtatás szükségességének legkisebb szikrája is fellobbant volna.

a fent leírt módon megfözött spárgát héjában fött (és fött héjától megszabadított krumplival) és kevés vajon megsütött holsteini füstölt sonkával tálalom.  a maradék vajjal megöntözöm a spárgát és a krumplit.

igazság szerint nekem csak akkor az igazi, ha  miután megsült a sonka, a maradék sült vajhoz még egy jó adag sült vajat, majd a szépen gyöngyözö vajhoz 1-2 evökanál zsemlemorzsát teszek. a tüzhelyet kikapcsolom és 1-2 perc alatt a zsemlemorzsát szép pirosra sütöm (vigyázat: könnyen megéghet!) ezzel a morzsás vajjal leöntve mind a spárga, mind a krumpli mennyei! még a sonka sem szokott panaszkodni, ha kap belöle egy kicsit.

elmaradhatatlan kíséröje egy pohár hüvös száraz bor. az élvezeteket majd 2-3 hét múlva friss új krumplival tudjuk még fokozni: az új krumpli, a friss spárga, a füstölt sonka és a vaj illata és íze páratlan kulináris élvezet!  olyannyira, hogy a fehér spárgát csak és kizárólag így szoktam készíteni. minden más recept esetén azt érezném/ éreztem (néhány kísérletet tettem azérz a csaknem másfél évtized alatt), hogy nem érvényesül eléggé a spárga finom íze. a zöld spárgával viszont EZT a variációt sosem készítem (próbáltam ugyan néha, de nem jött be), viszont más recepteket próbáltam, amelyek nagyon jól sikerültek, de ez maj egy késöbbi poszt témája lesz;-)