tojásos halkrém

tegnap este valami kennyérre kenhetö valamire lett étvágyam. talán csak azért, mert volt még egy darab kenyerem a hét elején sütöttböl, amit sajnáltam volna nem megenni. viszont megenni csak pirítósnak lehetett. eszembe jutott, hogy a múltkor a húgommal csináltunk egy jó kis tojásos-szardíniás krémet. számomra ez teljesen új volt, valahogy a tojáskrémek kimaradtak eddigi életemböl. viszont nagyon ízlett. csak arra nem emlékeztem, hogyan is készült. annyit tudtam, hogy jó sok fött tojás kell hozzá. nálam a 3 tojás már soknak számít. akármilyen tojásos ételböl (akár fött lágy tojás reggelire, akár tükör tojás, vagy akár rántotta az egy darab elég szokott lenni, ha néha kettöt eszek, az meg már böven elég). tegnap feltettem a mondott 3 tojást föni, aztán keresgéltem, hogy mit is lehetne még a krémbe beletenni. majonézes tojáskrém? zsidótojás? se majonéz, se libazsír nem volt itthon.

így aztán maradt egy kis doboz olajos szardínia (olaját leöntve), egy fej vöröshagyma és egy fél doboz brunch. mindezt egy késes robotgépben, aprítottam, sóztam, borsoztam, paprikáztam, petrezselymeztem:

péntek esti menü

a múlt pénteken egy nagyon kedves barátomnál voltam vacsorázni. gyorsan fel is tettem néhány képet azzal a szándékkal, hogy majd a hétföi ebédszünetben megírom a recepteket hozzá, aztán annyi minden történt, hogy sikerült teljesen elfeledkeznem róla. ezért csak ma pótolom.

elöételként volt egy nagyon finom padlizsánkrém. amilyen egyszerü, annyira nagyon-nagyon finom volt. a titok szerintem a kiváló minöségü olivaolajban rejtözhetett, na és persze abban, hogy sok figyelemmel, vagy még inkább odaadással készült.

hozzávalók 2 éhes ember részére:

2 közepes méretü padlizsán

(megmosva, villával a tetjét megszurkálva, 200°C fokon jól megsütve, kb. másfél óra)

1 közepes méretü vörös/ lila hagyma (reszelve)

olivaolaj

1/2 csokor petrezselyem

só, bors

díszítéshez néhány apró paradicsom és zöld olivabogyó

az elkészítési módját ugye nem kell leírni?

péntek esti menü: lazacfilé petrezselymes fokhagymával

a rukkolás-madárbegyes saláta paradicsommal, egy kis olivaolajjal, citrommal, sóval, borssal megbolondítva kellemesen friss kíséröje volt a lazacfilének, amely a serpenyöben való sütés után egy petrezselymes fokhagymás takarót kapott.

hozzávalók 2 (még mindig éhes) ember részére:

2 friss lazacfilé

(bármilyen más halfilével is lehet készíteni)

olivaolaj

1 fokhagyma-gerezd

1 csokor petrezselyem

kb. 3 ek olivaolaj

1/2 citrom leve

só

a fokhagymát vékony szeletekre vágjuk, hozzáadunk egy kevés olajat, ecs csipet sót és egy mozsárban teljesen szétnyomkodjuk (péter ezt remekül tudja mozsár nélkül: egy kis fa vágódeszkán nyomkodja szét a fokhagymát egy fa húsklopfoló fejével – de aki ezt még nem látta, annak nehéz lehet elképzelni, így én javaslom a mozsarat). hozzáadjuk az apsóra vágott petrezselymet, a fél citrom levét és annyi olajat, hogy egy kenhetö masszát kapjunk.

a halfilét egy teflon serpenyöben közepes hömérsékleten megsütünk (nagyságától függöen max. 4-5 percig oldalanként, a megsült oldalt picit megsózzuk), elömelegített tányérra szedjük és a petrezselymes fokhagymával “betakarjuk”. az asztalnál lehet még ízlés szerint sózni, borsozni. friss kenyérrel és salátával élvezzük.

péntek esti menü palacsintával

a menü sárgabarack-lekváros palacsintával zárult. a palacsintának az volt az érdekessége, hogy ez volt a világ legkissebb palacsintaadagja: 2 személyre 2 darab palacsinta. de így is nagyon finom volt. és többet nem is bírtunk volna megenni.

csak itthon vettem észre, hogy a fél citrom, mindegyik fényképen rajta van. félreértések elkerülése végett közlöm, hogy egészen biztos vagyok benne, a citrom a palacsintának nem volt alkotó eleme;-)

hozzávalók két (már egyáltalán nem éhes) ember részére:

1 tojás

annyi liszt, amennyit “felvesz”

(tudom, ez a halála mindenkinek, aki pontosan tudni akarja, mennyi is az annyi)

egy kevés tej

icipici csipet só

kevés vaj (a kisütéshez)

finom sárgabaracklekvár