aki ismer, tudja, hogy nem vagyok igazán édesszájú. ez alól az egyetlen kivétel amely tudvalevöleg erösíti a szabályt a csokoládé. elöszeretettel a magas kakaótartalmú már gyerekként is a sárga szerencsi keserü csokoládét szerettem, bár amióta elkezdtem házilag bonbont készíteni gyártani, azóta a fehéret sem vetem meg pedig régen mindig lenéztem és nem is vettem csokiszámba. ilyenkor az szokott történni, hogy sosem sikerül a megfelelö mennyiségü csokoládét felolvasztanom. a végén mindig marad több-kevesebb az olvasztós edényben. így kattantam rá a forró csokira. és így lett ez egy maradékos poszt az VKF! XXXI. fordulójára.
akár napokig is állni hagyom a felolvasztott csokimaradékot, aztán csak rám jön a forró-csoki-ihatnék, ilyenkor csak tejjel felforralom, adok hozzá jó sok holland kakaóport vagy még néhány nagy darab csokidarabot. és hogy mitöl különleges? a csipetnyi vaníliától és a kis darab fehércsokitól, amit a csészébe teszek, mielött ráöntöm a forró csokit. a felvert tejhab pedig már tényleg csak hab rajta. nem is tudom, melyik jobb: a habot kanalazgatni vagy az olvadt fehércsokit kiskanállal kihalászni a csésze aljáról. mondanom sem kell, hogy a gyerekek is imádják. a felnöttek pedig szívesen lesznek pár percre gyerekek…
wer mich kennt, weiss, dass ich nicht so sehr auf süßigkeiten stehe. die einizge ausnahme ist die schokolade. natürlich kommen nur hochprozentige in frage. schon als kind fand ich die bittere herrenschokolade besser gesagt die ungarische variante davon, in einer gelben verpackung sehr lecker. seitdem ich selber pralinen mache, bleibt immer etwas geschmolzene schokolade übrig. ich lasse sie tagelang stehen und irgendwann bekomme ich dieses “ich-muss-jetzt-eine-tasse-heisse-schokolade-trinken-gefühl”. dann kommt nur noch eine tasse milch, etwas holländisches kakaopulver (oder weitere schokostücke) dazu, einmal aufgekocht, fertig. und woher hat die heisse schokolade dieses gewisse etwas? von der priese vanille und von dem stück weisser schokolade, die ich vor eingießen in die tasse lege. natürlich darf der milchschaum auch nicht fehlen. ich kann mich dann gar nicht mehr entscheiden, was mehr spaß macht: den schaum zu löffeln oder die weisse schokolade mit dem löffel auf dem tassenboden zu suchen. auf alle fälle ist es sehr-sehr lecker und es macht spaß, sich wieder wie ein kind zu fühlen.
Azért jó tényleg a forró csoki, mert valóban nem kell hozzá édesszájúnak lenni.
A fehérről én is sokáig így gondolkoztam, de szerencsére megváltozott az én éleményem is.
Egyik nap direkt beszereztem kisméretű marshmallow-t, hogy legközelebb tudjak a tetejére rakni belőle…:)
marshmallow-t a tetejére?? erröl még nem is hallottam, de jó lehet ám:)
Egy szelet sütire én is előbb mondok nemet, mint egy forró csokira…. tejhabbal a tetején… 🙂 Ez a fehércsoki dolog érdekes… a nyáron kötöttem vele barátságot, amikor mascarpone-val keverve használtam tortához. Önmagában viszont hiányzik belőle a csokiíz… nekem… 🙂
érdekes, azt hiszem én is azóta kezdtem értékelni a fehéret, amióta a mascarponés-fehércsokis-keksztorta-függö lettem. nekem is hiányzik a csokiíz magában, bár a héten vettem egy akciós fehér lindt-csokit mandulával – 3 nap alatt be is durmoltam, olyan finom volt:(
Hat most en is gyorsan kiprobalom ezt, de jo! 🙂
delish, remélöem neked is bejött. föleg ha nálatok is olyan minusz-fokos-széllelbélelt-zimankó van.
Tudsz élni Noki; meg kell hagyni! :)))
na, most azért ne hidd, hogy mindennap ilyen finomságokat iszom. de ha igen, megadom a módját, na:)
Küldtem Neked valamit 🙂
http://notburga.blogspot.com/2010/01/kreativ-blog-dij.html
hüümmmmmmmmmmmmmmm, most én is kérnék ilyen forró csokit:))))))))))