nem vagyok nagy tojásrajongó, mégis szívesen készítek hébe-hóba omlettet. márcsak azért is, mert remekül lehet variálni. ezáltal soha sem lesz kétszer ugyanolyan – mindig az kerül bele, ami maradékként máshoz nem elég. ha gyorsan kell az asztalra tenni valamit és majdnem üres a hütö, egy-két-három valami mindig csak akad, amivel fel lehet turbózni az omlettet. a lényeg (legalábbis nekem), hogy ezek egyike valamilyen sajt legyen. így került bele most egy kevés maradék fetasajt, egy szál zöldhagyma, egy fél pirospaprika – mellé pedig egy ki halom rukolasaláta paradicsommal, olívaolajjal és balzsamecettel meglocsolva. egy szelet kenyérrel nálunk mehet késöi reggelinek vagy korai ebédnek ráérös vagy sietös hétvén. nekem csak akkor az igazi, ha vajon sütöm, a megfordítását azonban még gyakorolnom kell.
